Köztudott tény, hogy a rendszeres testmozgás számos jótékony hatással bír az emberi test fizikai egészségére nézve. A sport az egészséges életmód egyik alappillérének számít, hiszen egyaránt növeli állóképességünket, valamint megannyi betegség megelőzésére is megoldást jelent. Kevesebbet beszélnek a sport és mentális egészség kapcsolatáról, pedig lelki épségünk megőrzése épp olyan fontos kellene hogy legyen életünkben, mint testi egészségünké, a rendszeres testmozgás pedig segítségünkre lehet ezen a téren.

Általában az emberek nagy része azért sportol, hogy jó kondiban legyen, esetleg olyanra formálja magát, amivel saját és mások tetszését is elnyeri, vagy hobbiból, netán hivatásból. Keveseknek jut eszébe bármilyen sportba belekezdeni csupán azért, hogy megőrizzék mentális egészségüket. Ez annak tudható be, hogy kevesebb az erről megjelent információ, szakemberek csekély hányada hangoztatja a testmozgás hatásainak ezt a részét, és így nem ivódott be a köztudatba, hogy mennyit segíthet a rendszeres fizikai aktivitás lelki épségünk megőrzésében. Ezzel én is így voltam, hiszen meg kellett érjem a huszonegyedik életévemet, mire felvilágosítottak ezzel a témával kapcsolatban.

Emlékeim szerint gyermekként nagyon aktív kislány voltam. Sosem tudtam öt percnél tovább egy helyben maradni, valahova mindig futottam, másztam, és emiatt sokszor bajba is kerültem. Azonban ez nem meglepő, hiszen a gyermekben rengeteg energia lakozik, amit valamilyen formában le kell vezetnie annak érdekében, hogy legalább az etetőszékben nyugton üljön és zökkenőmentes legyen a vacsorázás. Viszont ahogy megkezdődtek első iskolai éveim, az átlagos testmozgás mennyisége a korábbinak több mint felére csökkent az időhiány miatt. Bár az iskolában is van testnevelés, emellett választható tantárgyként kosarazni jártam, sajnos a heti két-három alkalom nem volt elegendő ahhoz, hogy rendszerességet alakítson ki az életemben. Ennek az lett az eredménye, hogy líceumi éveimre teljesen párhuzamos lettem a sporttal, és a későbbiekben már ellenszenvet is éreztem iránta, ugyanis addigra egy teljesen más életmódot alakítottam ki a magam számára. Természetesen tisztában voltam a testmozgás fontosságának miértjeivel, legalábbis fizikai egészségemre nézve, azonban soha nem találtam elég meggyőzőnek ezeket az érveket ahhoz, hogy beiktassam az életembe a sportot. Ezzel így voltam mindaddig, amíg mentális egészségem padlót nem fogott és el nem mentem szakemberhez.

A pszichológusnál találkoztam először a sport és a mentális egészség kapcsolatával. Ekkor megtudtam, milyen mértékű segítséget nyújthat a rendszeres testmozgás lelki egészségemre nézve. Azonban nem elég hébe-hóba elmenni biciklizni vagy heti egyszer lefutni néhány kilométert, hiszen a mozgás kedélyjavító hatásának érvényesüléséhez szükség van a rendszerességre, illetve létfontosságú az is, hogy olyan sporttevékenységet folytassunk, amely számunkra szimpatikus, amit élvezni tudunk. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek élsportolónak kell lennie ahhoz, hogy jól érezze magát, a cél csupán annyi, hogy a mozgás rekreációs hatása érvényesülni tudjon. Ha ezt a két tényezőt szemmel tartva fogunk bele a sportba, akkor rövid időn belül is látványos eredményeket kaphatunk. Tulajdonképpen a testedzés során az emberi szervezetben komplex kémiai és fiziológiai folyamatok játszódnak le, amelyek együttesen javítják az egyén életminőségét. Fizikai aktivitás során szervezetünk béta-endorfinokat, dopamint és szerotonint is termel, amelyek boldogságérzetet táplálnak bennünk, javítják a hangulatunkat és általános közérzetünket, valamint csökkentik a stresszt és a szorongást.

Ugyanakkor a rendszeresség is egyensúlyt teremt életünkben, ösztönöz a mindennapi teendők elvégzésében, ez pedig nagy löketet ad annak, aki például depresszióval küzd. Hiszen számukra az egyszerű, mindennapos tevékenységek elvégzése is sokszor kihívást jelent, de ha már van kapaszkodójuk (a sport), könnyebb kimászni ebből a mély gödörből és talpra állni.

Ahogy a rendszeres aktivitás életünk részévé válik, úgy annak eredménye testünkön is meglátszik, ami ismét pozitívan hat ránk. A formás alak és a fizikai jóllét hatására javul a személy önbecsülése, és az önbizalma is növekedésnek indul.

A mai fiatalok körében egyre ritkább a rendszeres sportolás és egyre nagyobb a mentális megbetegedés aránya. Nem is gondolnánk, mennyi gyógyszert, pszichoterápiát és pénzt spórolhatunk meg a testmozgással. Ismétlem: nem kell élsportolónak lennünk ahhoz, hogy sikereket érjünk el ezen a téren, csupán meg kell találni azt a tevékenységet, ami számunkra ideális. Én például lustaságom okán választottam a jógát, hiszen még a lakásunkat sem kell feltétlenül elhagyni ahhoz, hogy ezt a sportot űzzük. Végül ez az apró, napi egyórás tevékenység lett mentális egészségem mentsvára.

Elstartolt az Erdély Pitch, a Pénzcsinálók gazdasági portál, az OTP Bank Románia és az OTP Consulting kezdeményezése, amelynek célja a fenntarthatóság elősegítése közvetett vagy közvetlen módon. Az 5000 eurós fődíj és a kétéves mentorprogram azon egyetemisták kezét üti, akik február 28-ig a leginnovatívabb ötlettel jelentkeznek.

„Az Erdély Pitch második kiadása több mindenben különbözik az előzőtől” – magyarázta Kelemen Attila, az OTP Bank marketingigazgatója a pénteki sajtókonferencián. Kiemelte, hogy az idei vetélkedőn kizárólag egyetemisták vehetnek részt, ám nem tesznek kivételt a külföldről érkező tanulók és nemzeti kisebbségekhez tartozók között. Míg az előző verseny modernizációs problémák megoldásáról, esettanulmányokról szólt, a 2022-es változatra egyéni kezdeményezéseket várnak, amelyeknek végterméke akár helyi, akár globális átalakuláshoz vezethet.

A benevezéshez kitöltött jelentkezési űrlap, az ötletet bemutató 3-5 perces videó, legfeljebb 10 oldalas prezentáció és kétéves költségvetési terv szükséges. Ajánlott a projekt angol nyelvű levezetése a nagyobb elérés végett. A csatlakozáshoz elengedhetetlen egy csapat létrehozása, ellenben a létszámot nem határozták meg, javasolják úgy felépíteni, hogy a pályázati kezdeményezésnek megfelelő kompetenciájú emberekből álljon.

A termékek, szolgáltatások, vállalkozások, alkalmazások, dizájnok és egyéb megoldások koncepcióit az erdelypitch2022@gmail.com e-mail-címre lehet elküldeni február 28-ig. Ezután következik az online előzsűrizés, majd a kiválasztott résztvevők Bukarestben védhetik meg elméleteiket. Az erdélyi startupkultúra fejlődéséhez és a társadalmi szerepvállaláshoz hozzájárulva a zsűri további két 500 eurós díjat oszt ki, és a legjobb csapatok képzéseken fejleszthetik tovább magukat.

Ha érdekel a környezeted, szeretnél változást hozni, van egy jó ötleted, de nem voltak meg az anyagi forrásaid a kivitelezéséhez, ne szalaszd el ezt az alkalmat. Jövőre teljesen más lehet az Erdély Pitch és Erdély is általad.

Ha azt mondom, hogy létezik egy holisztikus fitnesztánc, amely néha aikidó, néha jóga, néha pedig az Alexander-technikát idézi, biztos megkérdőjeleznéd a kijelentésem valóságtartalmát. Persze csak azután, miután kétszer is elolvastad a mondatot, rákerestél a módszerre, amellyel a hibás testtartási szokásokat korrigálják, és átrágtad magad a mit is akart a költő ezzel mondani fázison. A módszerről Szabó Andreával, a Nia-tánc nagyváradi képviselőjével beszélgettünk.

A Nia összegyűjt mozdulatokat a tai chi, a taekwondo és az aikidó világából. Alkotórészei az Alexander-technika, a Feldenkrais-módszer és a jóga. Fűszerezi még egy kis jazz- és modern táncművészeti elemekkel, mint például Isadora Duncan stílusa. Mindezek ellenére a cél továbbra is a legkönnyedebb és legboldogabb módon önmagunkhoz érni, eljutni a személyes Narniánkig. Elsajátítani egy életstílust, ami az egyén fizikai egészsége mellett a harmóniateremtésre figyel a külső világgal is. Szabó Andrea 15 éves vendéglátós háttérrel, egyedülálló anyaként és túlélőként ismerkedett a koncepcióval, amelynek már 11 éve szerelmese.

– Mikor került a tánc az életedbe?

– A tánc mindig is az életem része volt, már kislány koromban pörögtem, forogtam. Szerettem a zenét. A mozgás számomra nagyon ösztönös, felszabadító, boldog valami volt. Tudatos keretek között ezt az érzést ma Niának hívom. A Niával 2010-ben találkoztam, útkeresésem sokadik stációján. Oda sem magamtól indultam el, jött egy betegség, pontosabban a mellrák, ami kibillentett a mindennapi életemből. Ez indított el valamit bennem és terelt abba az irányba, amerre tartok.

– Mi is pontosan a Nia? Mivel több mondjuk, mint a sport?

– A Nia hivatalosan a Neuromuscular Integrative Action kezdőbetűinek a rövidítése, de ha valaki a lelke felől közelíti meg a táncot, arra jobb a Now I Am. Egyik jelentés sem zárja ki a másikat. A Niában tudatosan vagy tudattalanul kapcsolódunk az örömhöz, ez kevésbé jellemző más sportokra. Mezítláb táncolunk, mert megtehetjük. Azt valljuk, a lábak, a talpak nem cipőre kondicionáltak, hanem fordítva. Létrehozunk egy köteléket a mozdulataink és a testünk között. A tánc endorfint szabadít fel a szervezetünkben, csökken a stresszhormonok szintje, javul a hangulatunk.

– Mesélnél a különböző övek jelentéséről és a saját képzéseidről?

– Az övek a következők: fehér, kék, zöld, barna és fekete. Az első képzést Budapesten végeztem 2016-ban, Európán belül ez volt számomra a legközelebb. Itt a fehér övet (White Belt) lehetett megszerezni egy egyhetes intenzív tanfolyam keretében. A tréning az érzékelés művészetére fókuszált, ezután kezdhettem el tanítani. A másodikat online végeztem el 2020 telén. Ez 12 hétig tartott, ám csak heti egyszer találkoztunk. Ezzel sajátítottam el a tudást, ami a kék övvel (Blue Belt) járt és aminek a középpontjában a kommunikáció és az intimitás állt. Sokszor úgy érzem, ebbe úgy igazán csak most érkezem meg.

–Ahogy láttam, a legtöbb esetben a Niát nők táncolják. Csatlakozhatnak férfiak is?

– A Niát ketten alapították 1983-ban, Debbie és Carlos Rosas. Amikor először megláttam Carlos Rosast táncolni, a csillogó felső és trapéznadrág alól sugárzott az erő. Nem volt gáz, ahogy rázta a mellkasát vagy billentette a csípőjét. Akkor még nem is tudtam, hogy amit látok, az az 52 mozdulatból kettő, ami a Nia vázát képezi. Külföldön oktatnak Niát férfiak is, de nagyobbrészt a nőké ezen babér. Mindig boldog vagyok, amikor rövidebb-hosszabb időre velünk táncol valaki, akiben több a jang, mint bennünk, nőkben.

– Kiknek ajánlod? Van olyan, hogy korhatár?

– Én mindenkinek ajánlom. Kóstolj bele, mint a csokiba! Ha az első keserű, akkor harapj bele még egybe. Én az elsőt szerettem, de nem biztos, hogy mindenkinek az lesz a kedvence. Azok a dolgok, amiket a Nia nyújt, hozzátesznek az élethez. Gyerekkel és nagymamával is táncoltam. Én modellezem a mozdulatot, és mindenki úgy hajtja végre, hogy beleteszi a saját 100 százalékát. Más hatása van annak, ha a testhez közeli gyakorlatot végzel és más a nagy mozdulat, de így is, úgy is Nia. Ha felnyújtózol az égig vagy leengeded a kezed a földig, a szervezeted majd megmutatja, mi a határa és mi a jó neki.

– Hogy reagáltak a nagyváradiak az újdonságra?

– Nem az üzletet kerestem benne, hanem a jó érzést. Tudtam, hogy ez nekem kell és másnak is hasznos lesz. Először a barátnőim jöttek velem, aztán mások. A Padlás (a csoportos Nia-táncok helyszíne – szerk. megj.) volt az első igazi otthonunk. Hálás vagyok azért, amit bele tudok látni helyekbe, érzésekbe, emberekbe. Úgy gondolom, nem szabad a látszatból ítélni. A Padlásban nagyon sokunk segítsége, munkája, lelke benne volt. Év elején el kellett búcsúznunk tőle. Remélem, olyan örömöt ad majd új lakóinak, mint amit nekünk adott. Jelenleg pedig zajlik a helykeresés.

– A koronavírus miatt online kezdtél Niát oktatni. Hogy sikerült a váltás?

– Ezzel kapcsolatban kicsit úgy éreztem magam, mint aki beleugrott a mély vízbe s onnan evickélt ki a partra. Mindig a biztonságra játszom. Szeretem a megismert, jól bevált dolgokat. Ennek két és fél éve annyi. Amikor minden zárva volt, én még egyedül laktam, ezért egy túlélési tervet kovácsoltam. Táncoltunk mindennap egy kicsit. 

Az autós GPS-hez tudom hasonlítani a felmerülő problémákat. Bár megjegyzem, azt sem tudom használni a mai napig, mert hol hamarabb fordulok le, hol túlmegyek a letérőn… Meg kellett tanulnom újratervezni. Nem nézegetni, hogy kellett volna és merre, hanem keresni a megoldást. Rengeteg technikai akadályba ütköztem és ütközöm a mai napig, ennek ellenére mégis belevágok. Talán ügyetlenkedésemet látva, más is megengedőbb lesz önmagával. Ilyen esetekben Popper Péter egyik mondatát szoktam a jól őrzött ládikámból elővenni. Mi lesz, ha megteszem, megkérdezem, kipróbálom stb.? A válasz, hogy semmi nem történik, ami amúgy később nem történne meg. Minden attól függ, hogy én meddig félek valamitől.

A váltásnak van jó oldala is. Elvégezhettem a kék övet anélkül, hogy elutaztam volna. Természetesen a személyes képzésnek más a varázsa, de enélkül megfosztottam volna magam a tanulás, a fejlődés lehetőségétől. Az online térben pedig új kapcsolatok születtek. Olyan emberekhez is sikerült eljuttatni a Niát, akikhez másképp talán nem lett volna lehetőség. Illetve, jobb online táncolni, mint sehogy.

– Nagyon összeszokottnak tűnik a kis csoportotok. Nem vágytál soha nagyobb érdeklődésre?

– Elég sokan jöttek-mentek az elmúlt évek során, de van egy „kemény mag”, aki maradt, aki ebben találja meg azt, ami nem elmondható, kézzel nem fogható, le nem írható. Ez az, amikor megérzed a mozdulatban azt, amire pont akkor neked szükséged van. Nagyobb felhajtásra, ismeretségre nem vágytam, így alakult. De ha eljön az ideje, senki nem marad ki a táncból.

– Ezen foglalatosság mellett, még hangtálakon is játszol. Pontosítanád, hogy miből áll egy hangmasszőr feladata?

– Általában engem szoktak megkeresni, onnan időpont egyeztetés következik. Egy alkalom körülbelül 60-90 percet vesz igénybe. Egyéni kezeléseknél a rezgések, csoportosoknál a hangok dominálnak. Az energiákkal kezelés és a tálak, a rezgések, tiszta fizika. A test az egyensúlyra törekszik, de ritkán van tökéletes állapotban. A tálak megrezgetik a testünk sejtjeiben lévő vizet. Egy felnőtt ember 70%-a víz, ami az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Attól függően, hogy mit „énekel” a tál (singing bowls), beviszünk, illetve oszlatunk energiákat. Ehhez a foglalkozáshoz elengedhetetlen a gyakorlat hiánya, mint mindenhez. Ezenfelül bárki meg tudja szólaltatni az eszközöket.

– Szerinted miért olyan idegenek a romániai lakosok számára a spirituálisabb jellegű kezdeményezések?

– Nehezen nyílunk meg. Először túl harsány, aztán meg túl személyes. Nem erre vagyunk kondicionálva.

Laptopvásárlás előtt több kérdés is felmerülhet bennünk. Laikusoknak a részletes termékleírásban említettek szimplán kínainak tűnhetnek, az internetes cikkek nagy része sem mindig nyújt megfelelő segítséget, a laptopelemzések meggyőzőek ugyan, de túlzottan termékspecifikus információkkal szolgálnak, és az IT-cikkek nagy része kontextuson kívüli elemzést nyújt az adott termékről. Az IT-magyarázóban ezúttal a különböző laptoptípusokat vizsgáljuk meg, hogy jobb képet alkothassunk arról, mit is szeretnénk majd éveken át használni.

Bármely számítástechnikai eszköz esetén vásárlás előtt az eszköz rendeltetését kell figyelembe venni, magyarán: mire kívánjuk használni a vásárolandó gépet. Ha ezzel megvagyunk, máris eldönthetjük, melyek azok a programok, amelyeket futtatni szeretne majd a felhasználó. Gyorsan eljutunk a felismerésig, hogy ha 3D-tervezéssel szeretne valaki foglalkozni, akkor egy 1500 lejes irodai laptop nem a legjobb választás.

Home, otthoni felhasználásra szánt gépek

Ahogy a nevük is mutatja, elsősorban otthoni felhasználásra szánt eszközök. Rendeltetésük szerint film-, videónézésre, könnyű irodai munkára gyártott gépek. Ártól függően lehetnek erősek, de az esetek nagy részében az olcsó verziók a közkedveltek. Kitarthat hosszú éveket is (hardvertől függően), de videó- vagy filmnézésen kívül sokat ne várjunk tőle. Online oktatásra nem igazán alkalmas, egy Teams futtatása már megizzasztja az olcsóbb típusokat.

Business laptopok

Üzleti felhasználásra szánt gépek, az esetek jelentős részében házi használatra szánt társaiknál drágábbak még akkor is, ha sok mindenben nem különböznek azoktól. Jellemzően könnyebbek, hiszen a hordozhatóság a szempont – igen, hordozható gépeknél a még jobb hordozhatóság is szempont. Fő előnyük, hogy nagyobb akkumulátorokkal vannak felszerelve, ennek köszönhetően tovább bírják áramforrástól függetlenül, mint házi társaik.

Játék mindenekfelett

Bár mint arról elnevezésük is árulkodik, a „gamer” laptopok elsődleges rendeltetése a videójátékozás, annál jóval többre képesek. Erős hardveres tulajdonságaiknak köszönhetően ezek a laptopok nemcsak videójátékokat futtatnak, hanem olyan programokat is, amelyek jobban igénybe veszik gépünk erőforrásait. Például míg egy Teams + Photoshop kombináció egy gyengébb specifikációjú laptopot teljesen lelassít, addig alkatrészeinek köszönhetően a gaming laptop röhögve futtatja. Olyan személyeknek ajánlott, akik komolyabb játékokkal szeretnének játszani, vagy 3D-tervezésre, videóvágásra és renderelésre, esetleg Adobe-programok futtatására használná eszközét. Alternatívát a méregdrága Business, Home laptopok vagy Macbookok jelentenek, viszont gaming társaikénál jelentősen borsosabb áron.

Ultrabook, avagy ultravékony és ultrahordozható

Létezik hordozható laptop, még hordozhatóbb laptop és ultrahordozható laptop. Az utóbbiak fő jellemzője, hogy 1-1,5 kg környékén van egy modell maximális súlya, míg egy Home esetében 1,5 kg az átlagos tömeg. Business társaiktól sok mindenben nem különböznek, viszont érdemes kiemelni, hogy a vékony szerkezet a teljesítmény és a hőelosztás kárára megy. Márpedig a hő minden számítástechnikai eszköz legfőbb ellensége.

Kettő az egyben

Tablet vagy laptop? Igazán jó kérdés. Van olyan típus, amely a kettőt ötvözi egy termékben. Hogy megéri-e ilyesmit vásárolni? Olcsóbb modell esetében a teljesítmény a padlón, egyebek mellett még attól is retteghetünk, hogy egy rossz mozdulatnál két darabban marad a kezünkben. A drágább modellek jobb szerkezetűek, alkatrészek szempontjából is csúcskategóriások, áruk viszont a csillagos eget verdesi, nem egyetemista pénztárcájának szánt eszközök.

A Chromebookokra és Macbookokra nem szeretnék különösebben kitérni, elsősorban azért, mert a bennük rejlő lehetőségek igencsak limitáltak. A Chromebook globálisan a közoktatásban tarolt, míg az Apple terméke a produktivitás királya. Chromebookot mentálisan stabil lábakon álló ember nem vásárol, szimplán azért, mert a telefonunk mellett nincs szükségünk még egy eszközre, ami ugyanazt tudja, csak gyengébben, egyetlen előnye, hogy rendelkezik billentyűzettel. A Macbook meg méregdrága, az árából sokkal erősebb, hatékonyabb termékeket vásárolhatunk.

Általánosságban a hordozható számítógépek piacán típusok szerint a fent említettek a főbb jellemzők, de fontos megjegyezni, hogy a különböző modellek között létezik átfedés. Összegezve, ha netán tönkrement a géped, és vásárlás előtt állsz, vagy egyetemista leszel, és szükséged van egy eszközre az online oktatáshoz, akkor ezek az alap(!)szempontok, amiket figyelembe kell venni.

Még az idők kezdetén, a gyermekkor hajnalán s kicsit 2006 környékén ez a kislány itt imádta a sportot. A falujában nem volt professzionális sportpálya, sem műfű, még háló sem a kapukon. A többiekkel egy kiszáradt tó medrében, az Agyagosnak nevezett lyukban játszották a legnagyobb mérkőzéseket. Csak élvezték a szabadságot, amit a szél adott, a nap hintett s a szülő engedett. Összekötözött faágakból barkácsolt kapuk és esőzés utáni sárgödrök képviselték büszkén a balkáni esztétikát.

Valahol ötödik osztály környékén történt a törés. Ekkor kezdtük érezni a nemek közti különbségek fontosságát. Megtanították, hogy a fiú az, aki focizhat, a lány az, aki kosarazhat. A megkülönböztetés mércéjéhez számokat is csatoltak. A tornatanci mértékegységet ragasztott ugrásra, dobásra, futásra. Akkor voltál elég jó, ha teljesítettél egy tabellán, amit sosem tudtad honnan is szedett. Megalázták azt, aki másképp jár vagy kicsit teltebb. Ők voltak azok, akiket az utolsó utáni pillanatig húztak, hogy na, szaladj vagy bukfencezz még egyet, hátha jobb lesz. A diák pedig lelkét kilehelve, vörös fejjel, vért izzadva küzd egy olyan jegyért, amit csak jó szándékból vagy szánalomból kap meg.

A gimnáziumos éveknek köszönheti a testnevelésóra a rossz szájízt. A tanár monoton, figyelmetlen és érdektelen. Bevált oktatási módszer volt az én iskolámban a kötelező körök után a felszerelés nélküli teremben hagyni a tanulókat és helyette kávézni. Ez addig működött, míg valaki ujját sínbe nem kellett rakni vagy másvalakit éppen a rendelőbe vinni agyrázkódás gyanújával. Igazi diadal számomra, hogy az utóbbi baleset túlélője lehetek. Bár nem tudom mennyire pedáns dolog balesetnek titulálni egy direkt mód arcnak célzott rúgást. A matracra érkezés helyett a fapadlót én választottam, eskü. Ezt az ügyetlenséget magamra vállalhatom.

Nem tudom, hogy abban a pillanatban, amikor felém repült a labda, az azutániban, amikor a földről feltápászkodtam vagy amikor azt a pedagógust és játékot szabták ránk, de valahol ott döntöttem el, hogy mától én igenis utálom a sportot. Nyolcadikos korunkra ennek köszönhetően már elsajátítottuk a „szakma fortélyait”. Profi módon hamisítottuk a szülői igazolásokat a csengő megszólalása előtt és kétszer kötelezően otthon felejtettük a felszerelést, a harmadik opcionális.

A későbbiekben sem próbáltak lazítani ellenszenvemen. A líceum volt a hely, ahol csak heti egy óra kínzáson kellett átesni és háromszöget lehetett jelenteni havonta egyszer. Ezt alapvető módon kihasználhattuk akkor is, ha éppen nem volt aktuális, hisz nem ellenőrizhették. A mértani forma használata csak azok kiváltsága, akiknek férfi oktató jutott. Nőknél a menstruációs kifogások sosem működtek. A váz alappillérei továbbá sem változtak. Mindenki igyekezett szép szavakkal jutalmazni a hölgyeményt, aki a professzor úr segédjeként a centimétereket írta és a lehető legtöbb órát elkérni a tanár-diák meccsek táncának betanulására akkor is, ha erre már nem volt szükség. Az egyetemen az elméletileg két óra, gyakorlatilag 20 perc még jobban elkeserített.

Folyamatosan vágyni az újra és a jóra fárasztó. Úgy lángolni, mint a márciusi ifjak, mégis a struktúra falainak ütközni, egy idő után undort vált ki. Vitatkozhatnánk arról, ki volt a csapnivaló gyerek s ki volt a nívótlan tanító, de szerintem itt a szisztémát kell okolni. Az oktatási rendszer kényszerített minket gyerekként az alantas módszerek alkalmazására s ő szülte azon nevelőket is, akik megfelelő képzés és háttértudás nélkül váltak a következő nemzedékek ostoraivá.

Hány traumát kell addig elszenvednie Mártának, Bélának s Ádámnak, míg fáj a minisztériumnak annyira, hogy változtasson? Hány oktató fog egyetemről kikerülni anélkül, hogy figyelmeztetnék: egy elsős gyerek nem tud ugyanúgy parancsszóra megfordulni, mint az idősebb? Hány túlsúlyost nyomunk le egy még mélyebb gödörbe? Mikor jutunk el a kellő mennyiségű panaszhoz, ami végre prosperál?