Ajánló

Vígjáték és krimi tökéletes ötvözete: örökösök Ökörapátin

by Biró Sándor | 2020. 06. 06. | Vígjáték és krimi tökéletes ötvözete: örökösök Ökörapátin bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

A Drága örökösök az RTL klub egy éve tartó napi sorozata. A harmadik évad végéhez közeledve úgy érzem, kijelenthetem, hogy a sorozat humorban, ugyanakkor nyomozói szálban is gazdag és könnyen közönségkedvencnek titulálható.

A történet 2019. január 1-jén jelent meg a televíziók képernyőjén, sokan a Mi kis falunk című sorozat folytatásának tekintették és főképp ezért igencsak megoszlottak róla a vélemények. A Drága örökösökben a Szappanos családot, valamint Ökörapáti lakóit egy közös családtag hozza újra össze, aki nem más, mint az első részben elhunyt Szappanos Kálmán (Koltai Róbert). Pontosabban Kálmán bácsi 600 milliós öröksége, amit a családjára szándékszik hagyni, ha azok betartják a követelményeit. Ha nem elég kitartók, az óriás örökség az Ökörapáti szépítő egyleté lesz. Ki ne lenne kitartó örökös, gondolhatnánk, de a „csavar” a történetben épp az említett elvárásokban rejtőzik, és abban a bizonyos összegben, amit az örökösök fejenként kapnak, ha magaviseletből jelesre vizsgáznak.

Az örökösöket – név szerint Szappanos Tibort és lányát, Katát, Szappanos Mónikát és fiát, Kasztner Tamást, valamint Szappanos Kristófot – dr. Marosi Gitta, Kálmán bácsi ügyvédje és törvényes özvegye értesíti az édesapa és nagytata haláláról és megkéri őket, hogy mihamarabb menjenek el a családi házhoz, ami Ökörapátiban van, hogy megtárgyalhassák az örökség részleteit. Az örökösök megtudják, hogy fejenként 102 millió forintot örökölnek Kálmán bácsitól abban az esetben, ha lemondva a régi életükről, egy éven át nem hagyják el Ökörapáti területét több mint 24 órára. Ha ezt megszegik, elesnek az örökségtől. Az ügyvédnő gondoskodik a hollétük megállapításáról is: nyomkövetővel tartja szem előtt őket. Az alaphelyzet bemutatása után 40 perces epizódokban követhetjük, hogy ki mire képes azért, hogy biztos örökösnek számítson, vagy épp azért, hogy kitúrja a többieket a listáról.

A család minden tagja érdekes karakter, jelenség. Tibi, a legnagyobb testvér rafkós budapesti taxis, folyamatosan összeesküvés-elméleteket gyárt az örökségről, édesapjáról, sőt az ügyvédnőről is. Lengyel Ferenc tökéletesen alakítja az igazi „bunkó” budapesti taxist, aki azt hiszi magáról, hogy minden falusinál okosabb. Ám nem tud ő mindent, késve derül ki és döbben rá ő maga is, hogy egy fiatalkori meggondolatlansága alapos meglepetéssel szolgál. Tulajdonképpen egytől egyig minden szereplő igazi személyiségfejlődésen megy át, miközben körülöttük minden visszafejlődik. Tomika (Mohai Tamás) például, a legkisebb unoka, igazi budapesti ficsúr, el sem tudja képzelni az életét mobilinternet nélkül. „Ökörfoson” (ő így nevezi Ökörapátit) viszont éppen abban az igazi falusi környezetben találja magát, ahol „verik az asszonyt, és nem fürdenek”, és természetesen nem az internet a legfontosabb lételem. Tominak mégis jól alakulhatnak a dolgai, hiszen szerelmes lesz. Szappanos Kristóf, a legkisebb testvér (Kovács Lehel), a szerencsejáték-függőségével komoly bajba sodorja feleségét és kislányát, Szappanos Mónikáról (Járó Zsuzsa) pedig kiderül, hogy nemcsak egyszerű üzletasszony.

A szereplőknek egy éven át kell elviselniük egymást és családként élniük az új környezetben, a faluban, ahol a kocsma, a postás és a polgármester nélkülözhetetlen pillérek. Igazából a tévénéző számára is azok, hiszen minden feltűnésük garantálja a humort, miközben sztereotípiák aktív hordozói: az igazi falusi élet, igazi falusi ember megtestesítői.

A mémek retorikája André Ferivel

by Biró Sándor | 2020. 05. 28. | A mémek retorikája André Ferivel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

André Ferenc az erdélyi slam poetry egyik alapköve az online Médianapok utolsó előadásának keretében a Mémek retorikája címmel tartott előadást.

André Ferenc az online Médianapok keretében beszélt a manapság egyre népszerűbbé váló mémekről. A mémeket alapvetően egy kép és egy szöveg alkotja, amit az emberek értékelnek és értelmeznek. Ezeken az ember általában nevet, André Feri pedig arra mutatott rá, hogy a humoros részén kívül komoly kulturális átvitele is van. Az internet berobbanása előtt, kezdve a nemzeti öntudattól, el egészen addig hogy ki milyen zenét hallgat, számított az, hogy ki szerb vagy szlovák vagy éppen ki rocker vagy rapper. Fontosak voltak ezek a műfajok, bizonyos értelemben identitáskreálók is. Azonban az internet berobbanása óta azt vehetjük észre, hogy ellentétben a kétezres évek második felével, most műfajkeveredés van. Az interneten való tájékozódás megváltozott, a mémek világa abszolút világszíntű kapcsolódási pont lett. A legegyszerűbb helyzetekkel, közös élményekkel mutat rá arra, hogy igazából milyen sok közös van az emberekben. Világnézetet alakít ki az ember számára, de egyben kommunikációs eszköz is. Egy kontextus, és ezek a kontextusok egy közösséget teremtenek. Véleménye szerint a költészet és a mémek között is nagy a hasonlóság, hiszen a megértésük ugyanolyan szintű agyi munkát feltételez. Ha te is a mémek világában élsz, a különböző helyzetekben már könnyedén felismerheted a mémet, ami megváltoztathatja a dolgokhoz való hozzáállásod, sőt új értékrendszert is felépíthet benned.

A Kulturkampf mémoldal szerkesztője is André Feri, aki előadása alatt bemutatott néhányat a saját mémei közül is, és valósággal feldobta velük a hangulatot. A tőle megszokott „fekete” humorral beszélt a mémek világáról, Krúbiról, aki manapság eléggé megosztó személyiség a magyar médiában, sőt, véleményezte néhány oldalát is.

André Ferinek sikerült érdekessé, informatívvá tenni az előadást, még úgy is, hogy online zajlott. Olyan embert hallgatni a mémek világáról, jelentéséről, funkciójáról, aki igencsak híres és nagyon humoros mémoldalt vezet, igazi ínyencség volt. Én az abszurditásra figyeltem még fel: a mémekről, az online élet egyik kommunikációs eszközéről „beszélgettünk” online.

Elmejáték, a bullying kegyetlen valósága

by Kabai Krisztina | 2020. 05. 22. | Elmejáték, a bullying kegyetlen valósága bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

Csak az ember törekszik arra, hogy elérje a tökéletességet, mintha ezzel felülemelkedhetne a rendszeren, amelynek ő maga is része – egyik kedvenc könyvbeli gondolatom, vagyis nem is az enyém, hanem Tim Ellisé, aki látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Nagyon sokáig rágódtam ezen a könyvön. Nem azért, mert rossz lenne, nem is azért, mert teljes mértékben levett volna a lábamról. Inkább elgondolkodtatott. Kegyetlenül elgondolkodtatott.

A történet középpontjában elsősorban a fülszövegből vett bevezetőben jelzett iskolai lövöldözés, bántalmazás áll, pontosabban a nyomozás, ami alatt fény derül az események hátterére. A lövöldözés után ugyanis „Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül arra, hogy a gyilkosság gyökerei a vártnál sokkal mélyebbre nyúlnak. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.”

Szerencsére – lekopogom – semmilyen tapasztalatom nincs ilyen téren, azt hiszem, még durvább verekedés sem volt a líceumban, ahova négy évig jártam. Nem tudom, milyen az, amikor egy velem egykorú valakinek annyira elborul az agya, hogy kárt tesz másokban és magában is. És azt sem tudom, milyen, amikor valaki olyan szinten elkeseredett, hogy ilyen lépésre szánja magát – függetlenül attól, hogy önként teszi ezt, vagy valakinek a befolyása alatt áll. Nem tudom, és őszintén nem is akarom megtudni. Ám a történettel együtt haladva belegondoltam az idáig vezető folyamatba, s abba is, hogy mi mehet végbe ilyenkor mindkét félben. Belegondoltam és elborzadtam.

Eddig még nem olvastam Siennától (ez az írói álneve, az igazi neve Konkoly Zsófia, igen, magyar szerző) olyan könyvet, ami teljes mértékben a sajátja lenne, a Száz évvel utánadot Laura Porterrel társszerzőségben írta, és bár annak meghatározó volt a cselekménye, valamiért mégsem éreztem úgy, hogy meghaladta volna az olvasmányaimnál magamban felállított mércét. Inkább csak majdnem súrolta. Az Elmejáték viszont nemcsak, hogy meghaladta, hanem teljesen új mércét állított fel bennem bullying témában. Olyan könyvvé vált számomra, amit minden egyes tanárral elolvastatnék, hátha akkor rájönnek, mire kéne jobban odafigyelniük. Aztán persze sorban jönnének a szülők is. Néhány szülő ugyanis annyira elvakultan szereti, babusgatja a gyermekét, hogy észre sem veszi, hogy az a gyermek időközben felnőtté vált, és csak kihasználja ezt az önzetlenséget. Persze a fordítottja sem jó: a túlzott elhanyagolás is káros lehet, hiszen éppen azt az elhidegülést érhetjük el vele, mint amit Timmy mutatott az édesanyja felé, függetlenül attól, hogy ezt még más is befolyásolta-e vagy sem. „Vajon kik a felelősök azért, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára?”

Nem kimondottan szeretem, ha két síkon halad a történet, itt viszont nem volt zavaró. „Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, amelyekre még ők sem számítottak.” Tetszett, hogy a végére teljesedett ki igazán mindkét szál, egyszerre ismertem meg a két alaptörténetet. Az is tetszett, ahogyan a nyomozó és a pszichiáter szinte egy hullámhosszon voltak, s egy időben jöttek rá a titkokra.

Ezek a titkok viszont undorítók voltak. Undorítók, mocskosak, kegyetlenek. Jó ég! Még belegondolni is kegyetlen, hogy mit élhettek át ezek a szegény fiatalok. Azt elképzelni pedig, hogy ehhez hasonló, ennél akár csak enyhébb dolgok a közvetlen környezetemben is megtörténnek… bár én nem tudok róluk. Más pedig nem akar tudni ezekről, hiszen jobb tudatlanként élni, mint tisztában lenni a dolgokkal, s mégsem tenni semmit. Durva játék ez, nemcsak az elmével, hanem az emberek életével is. Nem szabadulhatok a gondolattól: ez nemcsak játék – nemcsak könyv –, hanem a színtiszta, mocskos valóság.

Médiamanipuláció át a Truman Show-n

by Mátyás Orsolya | 2020. 05. 15. | Médiamanipuláció át a Truman Show-n bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

Miért lettem én, mit keresek itt? Meglehet, hogy örökbe fogadtak? Van-e dolgom a földön, és ha igen, mégis mi az? Színház-e az egész világ? Valaki irányít engem? Történnek-e velem véletlenek? Mi lesz majd a halálom után?

Ha valami biztos, az az, hogy nem vagyok egyedül, aki elemezgette már ezeket a kérdéseket. Mégis, csak egyetlenegy olyan személyt tudok említeni, aki válaszokat is kapott néhányra közülük. Ő Truman, azaz Jim Carrey. Kedvelt színészem, aki saját világába zárt foglyot alakít első drámájában, és szerintem kissé a valós énjét is a kamerák elé tárja. De az is lehet, hogy még nem nőttem fel a filmhez, csak azt gondoltam…

1998-ban, a misztikus ezredforduló előtt és a valóságshow-k kezdeti időszakában, amikor az embereket igencsak foglalkoztatja a lét kérdése és mások életének kukkolása, megjelenik egy film olyan témával, amire talán senki sem számít. Nem mindennapi valóságshow-t mutat be, amit ma legkönnyebben a SIMS és a Barátok közt ötvözeteként tudnék elképzelni. Azért egyedi, mert a főszereplő nem tudja, hogy születésétől fogva az élete nyitott könyv, „a léte nem hamis, csupán irányított”.

Megdöbbentett ez a 22 éves film az irreálisnak tűnő, már-már meseszerű cselekményével és a burkolt kritikáival, amelyek ugyanakkor egyértelműek is. A felismerés, hogy mi is zajlik körülöttünk, olyannyira riasztóan hat rám, mint a főhősre. A kiszolgáltatottság érzése rémületbe ejti az embert. A film leghatásosabb jelenete, amikor a show atyja a stúdió hatalmas képernyőjén megsimogatja Truman arcát, épp azt a kínos esetlenséget mutatja be, ami ellen nem tudunk tenni. Nemcsak a főhős, sokszor mi sem.

Aztán meg ott van a tökéletesen bemutatott média és emberei. Egy olyan tér, ahol és ami által egyszerre a legtöbb ember befolyásolható, ahol mindenki egyedit képes alkotni, határok nélkül. Isten lehetsz ott te is, meg én is, mint a filmben CHRISTof, akinek a szava szent és akarata teljesül. Többnyire…

A sorozat 1909. részénél a tévénézők a tömeges manipulálhatóságról, a sebezhetőségről tesznek bizonyságot, arról, hogy nemcsak Truman esik csapdába, hanem mindazok, akik őt nézik. Ekkor már érzelmileg kötődnek a show-hoz, függők lettek, akik a szórakozást könnyedén előtérbe helyezik az erkölccsel szemben – sőt a legtöbben még be is segítenek az igazság felderítésének megakadályozásába. Nem rosszindulat vezérli őket, egyszerűen csak önzők, a média megszállott áldozatai.

A sorozatban néhány percenként valamilyen termékreklám nyomódik a néző arcába, és mivel azokból finanszírozzák a huszonnégy órás műsort, elvárják, hogy a tévéző kérdés nélkül el is fogadja a sokszor már nevetséges hirdetéseket. Ez a taktika rámutat arra, hogy a show és gyártója, a hirdetők miként tekintenek a nézőkre: tudatlan fogyasztóknak látják őket, akik hajlandók hallgatni bármit, ami a show-val társul. Ez mit sem változott azóta…

Miközben az események drámaivá alakulnak, a nézők attól tartanak, hogy a műsor teljesen megszűnhet úgy, hogy már testestül-lelkestül elragadta őket a valóságtól. Aztán amikor ez bekövetkezik, másik csatornára váltanak, keresnek egy újabb műsort, és megmaradnak tudatlan fogyasztóknak.

A show rendezője, Christof, azzal próbálja meg irányított életében marasztalni Trumant, hogy a kinti világban sincs több igazság, csupán a hazugság és csalás uralkodik mindenhol. Hogy érvelése elegendőnek bizonyul-e, az maradjon a mozi meglepetése. Akárhogyan: a világban továbbra is hatalmon maradnak az olyanok, mint Christof.

A történet zseniális. Nem emlékszem már, mikor volt legutóbb olyan, hogy napokig a hatása alatt voltam egy filmnek. Most megtörtént. A sok apró, de fontos részlet, amely képernyőre került, egytől egyig görbe tükröt mutat a világnak és ösztönöznek, biztatnak, megnevettetnek, elborzasztanak, ezerféle érzést idéznek elő az emberben. A mindig vidám, vicces, bolondos Jim Carrey főszereplése iróniát csempészett a filmbe:a sokak által ismert életrevaló, mosolygós ember, aki talán csak azért olyan, amilyen, mert megformálták a személyiségét, sőt fél életén át meg is tévesztették. Erre ráeszmélve viszont ő maga adja meg a reményt: önerőből megtalálja a neki járó szabadságot.

Ha azt kérdezné valaki tőlem, hogy kivel, melyik szereplővel tudnék azonosulni leginkább, haboznék. Truman lennék, akit irányítanak vagy inkább a tévé, internet, telefon előtt ücsörgő áldozat, aki nem ismeri fel, hogy csapdába esett? Esetleg egy alkotó, aki hidegvérrel megpróbálja elérni célját? Ma, 2020 májusában azt érzem, hogy a filmben bemutatott hatalom, irányítás, manipuláció, kiszolgáltatottság olyan szinten jelen van és működik a világunkban, hogy most már képtelenek vagyunk megállítani. Pedig csak mindenkin múlna, ahogy az is, hogy idáig jutottunk.

Hangos lesz-e a Vibe-tól a nyár?

by Campus | 2020. 05. 09. | Hangos lesz-e a Vibe-tól a nyár? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Mifolyikitt,Slider |

A Vibe fesztivál Epic Music Battle instagramos versenyén közel százezren szavaztak céltudatos erdélyi zenekarokra és DJ-kre, hogy kedvenceiket eljuttassák a fesztiválra. A rendezvény dátuma mindeddig nem változott, de a járványhelyzetre való tekintettel és a biztonság kedvéért a szervezők B tervvel is készülnek.

,,Természetesen nem tőlünk függ az, hogy júliusban lehet-e majd fesztivált szervezni vagy sem. Mi úgy tervezzük, hiszen ez a Vibe eredeti dátuma már negyedik éve, de ha a körülmények nem engedik meg, készülünk már B tervvel, és amennyiben szükséges, értesítünk mindenkit. Addig is, arra buzdítjuk a fesztiválozókat, hogy maradjanak otthon. Mi is otthonunkból szervezzük tovább a fesztivált: most a hálószobánk és a teraszunk a fesztiválhelyszín a laptop a DJ-pult, a tévé pedig a nagyszínpad. Csatlakoztunk a Maradj Otthon! fesztiválhoz, és hamarosan saját tartalmakat is gyártunk a fesztiválozóknak, hogy könnyítsük a karanténidőszakot!” – nyilatkozta Rés Konrád Gergely főszervező a Vibe fesztivál szerkesztőségünknek küldött közleményében.

Epic Music Battle: erdélyi zenekarok és DJ-k tehetségkutatója 

,,Bár az Epic Music Battle-t már harmadik éve szervezzük, idén mindennél nagyobb hangsúlyt fektettünk rá, hiszen mindenki az online felületeinket figyeli. Az a fontos, hogy minél többen kövessék az új zenekarokat, mert a fesztivál egyik célja felkutatni és felkarolni az induló, tehetséges művészeket. A versenyt úgy kell elképzelni, mint egy foci-világbajnokság kieséses szakaszát: a résztvevők párharcokban versenyeznek, értelemszerűen az jut tovább, aki a legtöbb szavazatot kapta a VIBE Instagram-oldalának követőitől. A végén egy zenekar jut nagyszínpadra, három kisszínpadra, négy DJ a Blue Arénába és négy a Black Boxba” – számolt be az Epic Music Battle projektmenedzsere, Lázár Beáta. Az Epic Music Battle-t idén is a K Plusz program támogatja.

Ők nyerték a döntőt! 

A leginkább techno és house műfajban mozgó Black Boxos fellépők: Kolozs megyéből Chris Low és Kolumban, a székelyudvarhelyi Hang Fall, a szovátai Kakukkfű. Az EDM (electronic dance music) és DnB (drum and bass) kategóriában játszó lemezlovasok közül biztosan fellépnek a Blue Arénában: Dj Toni és a BRN–NRB páros, a kézdivásárhelyi Beatpumperz, a Szilágy megyei 5HA5H. A nyertes zenekarok között található a rock and roll és thrash metál stílust játszó kolozsvári tinizenekar, a 3AD, a borszéki indie-folkos Kalandor, az elektronikus rockzenét játszó Phrenia és a sepsiszentgyörgyi House of Pioneers. A Campus nevében gratulálunk a kiválasztottaknak!