Slider

Így szerveztünk kétnyelvű versenyt a Zoomon

by Bíró Noémi | 2020. 05. 29. | Így szerveztünk kétnyelvű versenyt a Zoomon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Az V. Problema Solvenda Romá­nia verseny megszervezése nem éppen olyanra sikeredett, mint amilyennek azt elterveztük. Normális körülmények között élőben találkoztunk volna a versenyzőkkel, de a koronavírus ebbe is beleszólt. Mi, szervezőkként viszont nem engedtük meg neki, hogy felülkerekedjen rajtunk! Na de mi is az a Problema Solvenda?

Középiskolásoknak szóló esetmegoldó versenyről van szó. A diákok háromfős csapatokban egy történelmi döntési helyzetet dolgoznak fel. A verseny ideális esetben úgy fest, hogy az online fordulóban a diákok kapnak esetet és esszét írnak. A legjobb csapatok továbbjutnak az elődöntőbe és onnan már csak egy lépés a döntő, ahova a legjobb négy csapat juthat be és küzdhet meg a fődíjért és további értékes nyereményekért.

Mire van szükség ahhoz, hogy Zoom felületen tartsuk meg az amúgy 50 fős rendezvényt? Először is kitartásra. A szükségállapot beköszöntével elkezdtük kidolgozni az online versenyhez szükséges tervet. Egy valamit végig tudtunk: nem szeretnénk végleg lemondani a versenyről. Január óta dolgoztunk a részleteken, a versenyt a sajátunknak éreztük, és mindenképpen meg akartuk tartani, vagy így, vagy úgy. Utólag azt mondhatom, hogy megérte küzdeni érte, hiszen remekül éreztük magunkat, sokat nevettünk a szervezés közben, és lehetőségünk nyílt kicsit jobban megismerni egymást. Persze nem mondhatom el, hogy nem akadtak stresszesebb, feszültebb helyzetek, de egy verseny megszervezése ezzel jár, kérdezzétek meg a főszervezőt, Zsuzsit! Ő biztosan tudna mesélni erről, hiszen amellett, hogy végig mindent kézben tartott, még ránk, kezdő szervezőkre is odafigyelt és igazgatta a munkánkat. Még a fordítást is sikerült megoldanunk, amire azért volt szükség, mert a megmérettetésre román és magyar anyanyelvű diákok egyaránt jelentkezhettek, sőt, ettől csak színesebb a verseny. Azt bizonyára más sem tudta, hogy a Zoomnak van fordító opciója is. Miután rengeteget törtük a fejünket, hogy hogyan oldhatnánk meg a problémát, külső segítséget kaptunk (ami annyiban merült ki, hogy „keress rá a Google-on”) és a főszervezőnk így bukkant rá erre a lehetőségre.

Szóval, miután minden váratlan akadályon átjutottunk, pénteken megtartottuk az elődöntőt és a döntőt is. A versenyzőkkel csak képkockákon keresztül találkozhattunk, de így is megvolt a versenyszellem és a hangulata az egésznek. Egész nap a gép előtt ültünk és minden erőnkkel azon voltunk, hogy semmi ne süljön el balul. Végül is minden rendben lezajlott és a versenyzők is hálásak voltak, amiért jelen körülmények között sem mondtunk le a hagyományról.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy óriási kihívás volt így levezényelni a középiskolásoknak szóló versenyt, de az tuti, hogy örök élmény marad. Köszönjük a résztvevőknek, a zsűrinek, a tolmácsnak, a támogatóknak és persze a Zoomnak. Vagány vagy, Zoom!

A mémek retorikája André Ferivel

by Biró Sándor | 2020. 05. 28. | A mémek retorikája André Ferivel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

André Ferenc az erdélyi slam poetry egyik alapköve az online Médianapok utolsó előadásának keretében a Mémek retorikája címmel tartott előadást.

André Ferenc az online Médianapok keretében beszélt a manapság egyre népszerűbbé váló mémekről. A mémeket alapvetően egy kép és egy szöveg alkotja, amit az emberek értékelnek és értelmeznek. Ezeken az ember általában nevet, André Feri pedig arra mutatott rá, hogy a humoros részén kívül komoly kulturális átvitele is van. Az internet berobbanása előtt, kezdve a nemzeti öntudattól, el egészen addig hogy ki milyen zenét hallgat, számított az, hogy ki szerb vagy szlovák vagy éppen ki rocker vagy rapper. Fontosak voltak ezek a műfajok, bizonyos értelemben identitáskreálók is. Azonban az internet berobbanása óta azt vehetjük észre, hogy ellentétben a kétezres évek második felével, most műfajkeveredés van. Az interneten való tájékozódás megváltozott, a mémek világa abszolút világszíntű kapcsolódási pont lett. A legegyszerűbb helyzetekkel, közös élményekkel mutat rá arra, hogy igazából milyen sok közös van az emberekben. Világnézetet alakít ki az ember számára, de egyben kommunikációs eszköz is. Egy kontextus, és ezek a kontextusok egy közösséget teremtenek. Véleménye szerint a költészet és a mémek között is nagy a hasonlóság, hiszen a megértésük ugyanolyan szintű agyi munkát feltételez. Ha te is a mémek világában élsz, a különböző helyzetekben már könnyedén felismerheted a mémet, ami megváltoztathatja a dolgokhoz való hozzáállásod, sőt új értékrendszert is felépíthet benned.

A Kulturkampf mémoldal szerkesztője is André Feri, aki előadása alatt bemutatott néhányat a saját mémei közül is, és valósággal feldobta velük a hangulatot. A tőle megszokott „fekete” humorral beszélt a mémek világáról, Krúbiról, aki manapság eléggé megosztó személyiség a magyar médiában, sőt, véleményezte néhány oldalát is.

André Ferinek sikerült érdekessé, informatívvá tenni az előadást, még úgy is, hogy online zajlott. Olyan embert hallgatni a mémek világáról, jelentéséről, funkciójáról, aki igencsak híres és nagyon humoros mémoldalt vezet, igazi ínyencség volt. Én az abszurditásra figyeltem még fel: a mémekről, az online élet egyik kommunikációs eszközéről „beszélgettünk” online.

Elmejáték, a bullying kegyetlen valósága

by Kabai Krisztina | 2020. 05. 22. | Elmejáték, a bullying kegyetlen valósága bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

Csak az ember törekszik arra, hogy elérje a tökéletességet, mintha ezzel felülemelkedhetne a rendszeren, amelynek ő maga is része – egyik kedvenc könyvbeli gondolatom, vagyis nem is az enyém, hanem Tim Ellisé, aki látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Nagyon sokáig rágódtam ezen a könyvön. Nem azért, mert rossz lenne, nem is azért, mert teljes mértékben levett volna a lábamról. Inkább elgondolkodtatott. Kegyetlenül elgondolkodtatott.

A történet középpontjában elsősorban a fülszövegből vett bevezetőben jelzett iskolai lövöldözés, bántalmazás áll, pontosabban a nyomozás, ami alatt fény derül az események hátterére. A lövöldözés után ugyanis „Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül arra, hogy a gyilkosság gyökerei a vártnál sokkal mélyebbre nyúlnak. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.”

Szerencsére – lekopogom – semmilyen tapasztalatom nincs ilyen téren, azt hiszem, még durvább verekedés sem volt a líceumban, ahova négy évig jártam. Nem tudom, milyen az, amikor egy velem egykorú valakinek annyira elborul az agya, hogy kárt tesz másokban és magában is. És azt sem tudom, milyen, amikor valaki olyan szinten elkeseredett, hogy ilyen lépésre szánja magát – függetlenül attól, hogy önként teszi ezt, vagy valakinek a befolyása alatt áll. Nem tudom, és őszintén nem is akarom megtudni. Ám a történettel együtt haladva belegondoltam az idáig vezető folyamatba, s abba is, hogy mi mehet végbe ilyenkor mindkét félben. Belegondoltam és elborzadtam.

Eddig még nem olvastam Siennától (ez az írói álneve, az igazi neve Konkoly Zsófia, igen, magyar szerző) olyan könyvet, ami teljes mértékben a sajátja lenne, a Száz évvel utánadot Laura Porterrel társszerzőségben írta, és bár annak meghatározó volt a cselekménye, valamiért mégsem éreztem úgy, hogy meghaladta volna az olvasmányaimnál magamban felállított mércét. Inkább csak majdnem súrolta. Az Elmejáték viszont nemcsak, hogy meghaladta, hanem teljesen új mércét állított fel bennem bullying témában. Olyan könyvvé vált számomra, amit minden egyes tanárral elolvastatnék, hátha akkor rájönnek, mire kéne jobban odafigyelniük. Aztán persze sorban jönnének a szülők is. Néhány szülő ugyanis annyira elvakultan szereti, babusgatja a gyermekét, hogy észre sem veszi, hogy az a gyermek időközben felnőtté vált, és csak kihasználja ezt az önzetlenséget. Persze a fordítottja sem jó: a túlzott elhanyagolás is káros lehet, hiszen éppen azt az elhidegülést érhetjük el vele, mint amit Timmy mutatott az édesanyja felé, függetlenül attól, hogy ezt még más is befolyásolta-e vagy sem. „Vajon kik a felelősök azért, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára?”

Nem kimondottan szeretem, ha két síkon halad a történet, itt viszont nem volt zavaró. „Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, amelyekre még ők sem számítottak.” Tetszett, hogy a végére teljesedett ki igazán mindkét szál, egyszerre ismertem meg a két alaptörténetet. Az is tetszett, ahogyan a nyomozó és a pszichiáter szinte egy hullámhosszon voltak, s egy időben jöttek rá a titkokra.

Ezek a titkok viszont undorítók voltak. Undorítók, mocskosak, kegyetlenek. Jó ég! Még belegondolni is kegyetlen, hogy mit élhettek át ezek a szegény fiatalok. Azt elképzelni pedig, hogy ehhez hasonló, ennél akár csak enyhébb dolgok a közvetlen környezetemben is megtörténnek… bár én nem tudok róluk. Más pedig nem akar tudni ezekről, hiszen jobb tudatlanként élni, mint tisztában lenni a dolgokkal, s mégsem tenni semmit. Durva játék ez, nemcsak az elmével, hanem az emberek életével is. Nem szabadulhatok a gondolattól: ez nemcsak játék – nemcsak könyv –, hanem a színtiszta, mocskos valóság.

Mi az a halottaskocsin? Ilyet te még nem láttál!

by Főcze Tímea | 2020. 05. 21. | Mi az a halottaskocsin? Ilyet te még nem láttál! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Az élet-halál kérdése örökké aktuális, a Nyugat embere mégis gyakran elfordítja a fejét és minél hamarabb szeretne túlesni az elmúlás szertartásain. Jer, nézzünk néhány elsőre furcsának tűnő ceremóniát, gyászmunkát.

  • Föld helyett ég, Tibet

A Tibeti-fennsík sziklás tájain a test halála után három napig szertartásokkal készítik fel a tudatot az átkelésre, majd a gyolcsba tekert húsbörtönt felajánlják a keselyűknek. A madarak „dákini”, azaz égben járó szerepben felsőbb szintekre juttatják a tudatot. Nem utolsósorban ezzel az áldozattal megmenekülnek azok az állatok is, amelyek a ragadozómadár étkei lettek volna, ezáltal is csiszolva az elhunyt karmáján. Semmi nem vész kárba, a csontvázat varjúeledellé őrölik.

  • Fantáziadús koporsók, Ghána

Az nyugat-afrikai országban az elmúlás szertartása már-már fesztiváljellegű, az esküvőknél is nagyobb befektetés. Színes, személyre szabott koporsókat készítenek az elhunytnak, ami evilági életének egyfajta motívuma, majd zenével és tánccal kísérik utolsó útjára. A ghánai temetések olyannyira látványosak, hogy a szájtátó turisták számára már áltemetéseket is rendeznek. A koporsók, formájukat tekintve nagyon változatosak, általában az elhunyt hivatását tükrözik, de népszerű nyughelyek a kapitalista szimbólumok is.

  • A holttest kisszobája, Tora­d­zsa-föld

Az Indonéziában élő toradzsák nem csipkedik magukat, amikor a halálról van szó. Nem sietik el a búcsút, akár hosszú évekig, évtizedekig együtt élnek szeretteik bebalzsamozott és formalininjekciózott testével. Naponta tisztítják, és még ételt-italt is felkínálnak a pézsmaillatú koporsólakónak. A halált átmeneti állapotnak tartják, és azt mesélik, számukra így természetes a búcsú, hogy az érzelmi köteléket fokozatosan szakítják meg. A test eltemetésével sincs végleg lezárva a kapcsolat, családi összejövetelek alkalmával előkerítik az elhunyt nagyit, papát, gyermeket, hogy mindannyian együtt legyenek.

  • Végső nyugalom előtti izgalmak, Tajvan

Mi az a rúd a halottaskocsin? Az a táncoslányoknak van! A kínai kormánynak bántotta a csőrét, és betiltotta az efféle ceremóniákat. Tajvanban az a hiedelem járja, hogy minél többen jelennek meg a temetésen, annál nagyobb túlvilági kegyben részesül majd az elhunyt. Annak érdekében, hogy minél több embert bevonzzanak a rokon temetésére, gyakran táncosnőket bérelnek fel a halott tiszteletére és a gyászolók bánatának enyhítésére. Reméljük, senki nem megy el szívrohamban ennek következtében.

Ugye, már te sem hordasz fast fashiont?

by Nagy Andrea | | Ugye, már te sem hordasz fast fashiont? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Az utóbbi évek egyik legfelkapottabb fogalma a fenntarthatóság, ennek megfelelően ez a divat és az öltözködés világát sem kerülhette el.

Az Y és Z generációban kialakult a klímaszorongás. Saját bőrünkön kezdjük tapasztalni a környezeti változásokat, és most már nem tudjuk tovább halogatni – pedig ez az egyik a szuperképességünk –, hogy valamit ténylegesen tegyünk ellene. Közben azt érezzük, a valódi, nagy változásokba nincs beleszólásunk, amíg a fejünk fölött hoznak döntéseket a gazdagok, akiknek elsődleges céljuk, hogy még gazdagabbá váljanak. Mégis érezzük a változás szelét, elég, ha megnézzük, hogy a Times Év embere díját 2019-ben a tizenhat éves klímaaktivista kapta. Ez látszatnak nem rossz, de akad konkrétabb eredménye is a zöldlobbinak.

A változtatás azokon a területeken a legszükségszerűbb, amelyek nem alapvető feltételei az életnek. A folyamat elkezdődött, de még messze a vége. Bár pontatlan és leegyszerűsítő a gyakran ismételt mondat, miszerint a divat a második legszennyezőbb iparág, nem mehetünk el a divatipar okozta hatalmas károk mellett csukott szemmel. Az egy év alatt legyártott ruhák háromötöde szeméttelepre kerül, az üvegházhatású gázok több mint 8 százalékáért felelős, és a vegyszerek 20-25 százalékát a textilfeldolgozó üzemek termelik a New York Times szerint. Azonban nem általánosíthatunk. A divaton belül is létezik egy külön kategória, ami valóban az ördögtől való. Ez pedig a fast fashion. Túlzásnak tűnhet, de a hatalmas cégeken kívül senkinek sem éri meg, mégis hatalmas rá a kereslet. A H&M, Zara, Bershka és egyéb ehhez hasonló láncok üzletpolitikája erre épül. Ha nekem nem hisztek, elmondja bővebben a környezetvédő youtuber Kristen Leo öt perc alatt, hogy miért is olyan gáz.

Viszont erre egyre nagyobb hangsúly kerül, egyre fontosabb, hogy a folyamat, amely során az adott termék a fogyasztóhoz jut, átlátható legyen, még ha kicsit drágább is a végső termék. Láthatóan a kereslet alakítja a kínálatot. Létrejött a közösségi médiában az egyre népszerűbb #whomademyclothes címke, amelynek lényege, hogy a viselője megtudja, honnan származik és milyen körülmények között készült a ruhadarab, amelyet visel. Ezt a kérdést a nagyobb márkák sem hagyhatták megválaszolatlanul, a replika azonban inkább a marketing, mintsem a termelés részéről érkezett – ez az ún. green washing, vagyis a márkák azon állítása, hogy környezettudatosabbak, természetes és/vagy újrahasznosított anyagokból készítik termékeiket. A gyakorlatban azonban messze nem szolgáltatnak elég információt, hogy valóban hihetővé váljon a fenntarthatóbb termelésre vonatkozó szándékuk. Ezek mellett pedig nem megy el az internet népe és a sajtó sem.

Valószínűleg a fenntarthatósági törekvéseknek köszönhetően jöttek újra divatba a természetes alapanyagokból készült cikkek is. A pamut és a len mellett a legerőteljesebben a szalmából és bambuszból készült táskák jelentek meg olyan high-end márkáknál 2018-ban, mint a Gucci vagy a Saint Laurent. De reneszánszukat élik még a turkálók, kiváltképp a vintage és a retro darabok, nem beszélve a slow fashion mozgalomról és a kézzel készült vagy apró változtatások segítségével újragondolt termékekről. Kisebb-nagyobb kézművesek és hobbivarrónők lepték el az internetet, büszkén mutogatva legújabb kreációikat. A hobbivarrogatás pedig már annyira legitim, hogy általa az ausztrál tűzvész kármentésében is részt lehet venni. Különböző, a tűz miatt árván maradt és megsérült állatnak készíthet otthon bárki ágyat, erszényt és egyéb eszközöket, persze a megadott szabásminták alapján, megfelelő méretű és anyagú holmikat.

Zöldnek lenni sosem volt még ennyire divatos, mint most. Hogy ez jó vagy rossz, egyelőre nem tudjuk, hiszen a trendek jönnek-mennek, inkább csak reménykedjünk, hogy a környezetvédősdi nem köszön le a párducmintával együtt.