Ötven perc alatt egy pár élete tárul elénk a maga teljességében, a macskatemetőben történő fura ismerkedéstől a színen be nem következett végig. Az események közt folyamatosan ugrándozunk az időben, s csak kapkodjuk a fejünket, hogy most mi van? De hamar kiderül, hogy cenzúrára hajazó rendkívüli rendeletet vezettek be, amelynek lényege, hogy egy ember egy nap alatt nem mondhat ki 140-nél több szót. Ez ellen küzd az aktivista Olivér (Hajós Szilárd), és ebbe törődik bele a jogász Bernadett (Hegyi Kincső). Milyen egy ilyen pár élete? Egyszer szerelmes, törődő, máskor viharos. Egyik percben egymás gondolatait próbálják kitalálni, úgy gyakorolnak a szűkös napokra, másik percen pedig úgy elpazarolják szavaikat, hogy otthonra már szinte nem is jut. Amikor életbe lép a törvény, Bernadetten valóban megjelennek a kétségbeesés jelei:

„be kell tömnöm éjjelre zoknival a számat”.

A darabban megjelenő bulijelenet a színészeink hazai terepe, úgy érezzük, talán akkorra szokják meg a nézők jelenlétét is, és engedik bele magukat a darabba. Kár, hogy a könnyedséggel, mégis abnormálisnak tűnő táncmozdulatokkal előadott történés alatt a szöveg fele nem hallatszott. Ugyanez az érthetetlenség merült fel a műanyag hátsó felére írt szavak esetén is.

A darabban fontos szerepet játszik az elidegenítés, egyrészt az egyik kitalálós játéknál Bernadett a közönségből választ embert. A másik ilyen effektus pedig a dal, amely a szavak felett áll. Az előadás vége felé csendül fel a Psycho killer, amelyet a színészek székekre pattanva adnak elő. Ezalatt Szilárd arca felderül, mély szenvedély és boldogság jelenik meg rajta, amit én az éneklés szeretetének tudok be.

Ennyit a Citromokról 2×140 szóban. Pedig én még annyi mindent elmondanék, de csak Citromok, Citromok, Citromok.

Az előadást a kolozsvári Színház és Film szak végzős színi hallgatói mutatták be, rendező Abai-Szabó Tamás, dramaturg Rancz Mónika.

Nézzétek meg!

„Nem találok kiadó szobát, mindegyik drága.” „Idegesítő a tulaj.” „Csótányok vannak a házban.” „Már megint felemelte a lakbért 20 euróval.” A legtöbb diáknak mindig van valami gondja a jelenlegi vagy jövőbeli, kiválasztásra váró albérletével. Viszont van, amit nem tudtál: valójában nagyon egyszerű olcsón „álomkörülmények” között élni.

A legjobb lehetőség az, amelyik
ingyen van. Pontosan 0 euróért adnak ki idős személyek szobát fiataloknak. Nos,
ha ezt választod, bizony lesznek kötelezettségeid. Gondját kell viselned a
tulajnak: főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, gyógyszertárba járni.
Valójában azt kell tenned, amire megkér. Jól hangzik? Hiszen nem ez egy
huszonéves, aktív életet élő, szórakozni vágyó egyetemista legfőbb vágya?

Picivel többet kell fizetned,
mondjuk 70 eurót, ha beköltözöl a házinénihez, akit viszont nem kell
pátyolgatnod. Ez esetben talán még a reggeli kávét is megfőzi. Társaságod is
lesz, átugrik a szobádba egy gyors, 60 perces csevejre. Emlékeztetőt is kapsz,
hogy rendetlen vagy és takarítanod kéne. Na meg gondodat is viseli: kifaggat,
hogy miért hajnali ötkor hallotta a kulcsot elfordulni a zárban. Kitűnő
ajánlat.

Már 100 eurónál járunk. Lakhatsz
külön házban, de közös udvaron a házinénivel vagy -bácsival. Itt már nem fognak
akkora figyelmet szánni rád, a napi kedveskedés is elmarad részükről. Ettől
függetlenül még mindig felügyelet alatt állsz. Vendégeket nem vihetsz a
lakásba, összejöveteleket nem tarthatsz, mert hát meg kell értened, hogy nekik
csendre és pihenésre van szükségük. Meg amúgy is vigyázni kell az idegenekkel,
nehogy valaki megtudja, hogy feketén laksz ott.

Tömbházban is kaphatsz szobát 100
euróért. Sőt, luxuskörülmények között élhetsz, például Szászfenesen. Ha nagy a
nyüzsgés a városban, ez a neked való hely. Ha spórolni szeretnél, akkor is
ajánlom, ugyanis ha már a busz sem jár, a taxid több pénzbe fog kerülni, mint
az egész esti szórakozásod. Így valószínűleg inkább otthon maradsz a modern
albérletedben, és szocializálódás helyett megnézel egy sorozatot. Mindez
amellett, hogy olcsó, még a plusz költekezéstől is megvéd.

Az egyetemisták elvárásai nem túl nagyok: legyen tiszta a lakás, bútorozott, elektronikai eszközökkel felszerelt, bogármentes, a balkon plusz pont. Pont annyit szeretnének, ami elég arra, hogy elfogadható körülmények között élhessenek.

Nos, egy ilyen háromszobás lakást megkaphatsz 550 euróért. Ez fejenként 183 euró, azaz 876 lej havonta, jobb esetben. Igen, ez csak a lakbér.

Mit fogsz most tenni?
Valószínűleg kiválasztod a fenti lehetőségek egyikét, és elviseled a
kellemetlen állapotot. Innen kezdve reménykedsz, hogy nem hiába jársz egyetemre
és később jól fizető állásod lesz. Akkor talán megengedheted magadnak, hogy
olyan lakásban élj, ahol például a mosógép is be van kötve, és nem a fürdőkádba
kell a vizet minden mosás után elvezetned.

Fotó: unsplash-logo
mostafa meraji