Kampányt indítasz? Média jelenlét nélkül élni nem tudó szerepet töltesz be? Esetleg ismert akarsz lenni a tág körű közegedben? Ha igen, akkor itt van pár egyszerű és hasznos lépés, ami segít az elindulásban.
Először is, meg kell találnod a célközönséged, ami nem is olyan egyszerű, mint ahogyan gondolod. Ajánlanám az optimális középutat. Az, hogy a képviselt szociális réteg értékrendje mennyire összeférhető a tieddel, elég lényegtelen, amíg jó PR szakemberek vesznek körül, vagy szépen tudsz integetve mosolyogni.
Ezt követően, már el is kezdhetsz kommunikálni hű követőiddel. Figyelembe véve egy aranyszabályt: a legkisebb közös nevező mindenek felett! Hiszen, ahogy tudod, ha valamit nem lehet egy egyszerű, bináris igazságértékű tőmondatban elmondani, okoskodó mellébeszélés nélkül, akkor csak az jön le belőle, hogy nem a magyar, keresztény Úristen akarta úgy. Amúgy meg a„szar”, a „jó”, az „igaz” és a „hamis” egy tökéletesen megfelelő spektrumot nyújtanak az érték, illetve az igazság megállapításakor. Persze díszíteni szabad, sőt, ajánlott az „istenadta”, „áldott”, „színtiszta”, „galád”, „szégyentelen”, és ezekhez hasonló minősítésekkel.
Arra ugyan vigyázni kell, hogy mi a legvagányabb, vagy épp alpári, mert a célcsoport nem csak közszereplői mivoltodat követi figyelemmel. Ha nem is egyből, hallgatólagosan edzd magad addig a szintig, amikor már simán megy. Erre jó példa a magyar média, amely teljesen tükrözi a te remélhető fejlődési spirálod: addig egyszerűsítenek mondanivalójukban, amíg egy ember sem érzi kihagyva magát olyan ügyekből, amikről fogalmuk sincs. Szóval, ha szó esik róla, a magyar stand up kiváló, elgondolkodtató. A magyar szinkronipar az egyik legjobb a világon. Az általánosan negatív stigmával rendelkező termékek, témák, emberek és egyéb könnyű célpontok lehordása mindig jó pótlásnak számít, amikor már végérvényesen kifogytál a trendek dicsőítésekor.
Állításaidat sokszor ajánlott „alátámasztani” . Azért épp köpni nem kell idegennyelvűek láttán, mert a koszos cipő nem trendi. De az is hatékony, hogy ha az ellenvéleményt képviselő egyént, illetve egyének személyét- és semmiképp magát a véleményt, vagy ahhoz kapcsolódó tényeket- támadod. Ezek persze a hirdetett elveid- és értékeiddel legalább csavartan ellentétben kell álljanak. És ha vitába keveredsz, ahol kifogytál az érvekből utalj magadra egy megtisztelő jelzővel, és jelentsd ki, hogy te nem hiszel abban (lehetőleg az „értékeid alapján), amit vetélytársad állított.
Szóval, most hogy (remélhetőleg) kifordult a gyomrod a helyéről, próbálj meg igazi személyként, és nem, mint egy specializált marketing eszköz érvényesülni. De ha pénisz-propeller peregtető ivadék vagy egy nemzeti TV adón, vagy hovatartozásból fakadó felsőbbrendűséget hirdetsz, akkor már befutottál.