Mindenkinek ismerős lehet az az érzés, amikor semmi máshoz nincs kedve, csak otthon ülni és lustálkodni. Általában esős időben szoktam ezt érezni, amikor a sártól locsogó utcákat figyelem az ablakból, és egyetlen célom az, hogy bekuckózva egy jó filmet megnézhessek. Így találtam rá a Fekete hattyú című műalkotásra is, amely megrendítő történetet tár a nézők elé. A főszerepét Natalie Portman játssza, aki tökéletesen alakított minden ízben. A Fekete hattyú egy amerikai pszichothriller, amelyet Darren Aronofsky rendezett, és 2010-ben látott napvilágot.
A 18. Filmtettfeszt kolozsvári nyitóestéjén jártunk, ahol az első nagyjátékfilm Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című műve volt. Kár lenne röviden, elkapkodva beszélni az alkotásról, viszont így kénytelen leszek néhány fontos részletet lelőni. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy a film legsúlyosabb szálait ne bontsam ki, hogy maradjon még élmény annak is, aki ezután nézi meg az Északi fényt.
Október elseje közeledtével minden elsőéves diák nagy izgalommal tölti otthoni utolsó heteit. Mindenkinek megfordul a fejében: vajon miben fognak különbözni egyetemi éveik az iskolás esztendőktől? Elképzelik kolozsvári életüket, s ilyenkor mindegyiküknek más-más dolgok fognak eszükbe jutni. Sokan félnek, zaklatottak, mások egyáltalán nem izgulnak…
by Pilbáth Kincső |
2018. 10. 11. |
Itt van az ősz, itt van újra… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva |
Bezzeg...,Slider | őszszemélyes
Ősz. Van ennek az évszaknak valamilyen különleges hatása. Főleg, ha az ember falun nő fel. Elég csak beleszagolni a levegőbe, máris átjár az a különleges „ősz illat”. Amikor a kertekből áradó gyümölcs aromája, illata keveredik a levegőben szálló enyhe füsttel. A nap már nem melegít annyira, mégis az emberek kipirosodott arccal sürögnek-forognak a kertekben, hogy az évi termést betakarítsák. Eközben a gyerekek boldogan ugrándoznak a színes falevelek között, felborítva a felnőttek által összegyűjtött kupacokat. Aztán amikor szürkülni kezd az ég, és megjelennek a viharfelhők, már a meleg szobából bámulnak ki az ablakon, pokróccal a hátukon, meleg teával a kezükben. Nézik a szálló faleveleket, hallgatják a szél süvítését és az eső kopogását az ablakon. Utóbbi valamiféle nyugalmat áraszt – ilyenkor kicsit megpihennek, és érzik, hogy változás következik be mind a természetben, mind az életükben. Hiszen véget érnek a nyaralások, a hosszú vakáció, kezdődik a tanulás, a munka. Már nem elég egy lenge nyári ruhát hanyagul felvenni, előkerülnek a kötött, horgolt pulóverek és sálak. S kicsit az elmúlás érzése költözik a szívekbe.
Véget ért a Vibe fesztivál, amelyet július 5-9. között szerveztek a Maros-parton. A sajtóközlemény szerint 33870-en vettek részt koncerteken, Vibe Koli beszélgetéseken. Mi is kimentünk, megnéztük, milyen volt.