A médiát illetően a tévé és a rádió uralkodik, mígnem egy igen jelentős áttörés történik: elterjed a globális
számítógépes hálózat, a korai internet felturbózott, továbbgondolt változata. A WWW (World-Wide Web)
forradalmasítja a nethasználatot: egyszerűbbé teszi a tájékozódást és a böngészést az adatrengetegben. Létrehoz egy teljesen új társadalmat is, annak pedig egy sajátos nyelvezetet, az internetes zsargont. A robbanásszerű felhasználói szabadság, ami kialakul, megkérdőjelezhetetlen, de ezzel jár ugyanakkor a törvényszegések, a nem kívánt tartalmak,az extrém vulgaritás térnyerése, elszaporodása. Sokan szemétdombként ítélik meg azt, ami a hasznos tartalmak mellett ott van még a világhálón. Na de mi az, ami néhány kattintásnyira van tőlünk, és amitől borsódzik az ember háta? A realisták tudják, hogy vannak olyan bizarr emberek, akik nem tudják megítélni tetteik helyességét, és ezért képesek mocskossá tenni a Földet. A legnagyobb gond, hogy az ilyenek nem elzárt szigeten, nem másik bolygón, hanem köztünk élnek és csak ritkán felismerhetők. Az internet pedig számottevő előnyt kínált nekik, hiszen vele olyan, az anonimitásukat is megőrző, biztos teret kaptak, ahol piszkos ügyeket intézhetnek. Ők (többek között) annak a bizonyos szemétdombnak az alkotói is, a Deep Web lakói.
Na de mi is az a Deep Web, és hogyan lehet hozzáférni?
A tiszta web, más néven Surface Web, amit a legtöbb ember ismer és naponta használ, kb. 4%-át teszi ki a
tulajdonképpeni internetnek, illetve nagyjából 0,03 százaléka a ténylegesen létező adatmennyiségnek. Ide tartozik a Google, a Yahoo, a közösségi oldalak és olyan webhelyek, amelyek könnyen elérhetők keresési lekérdezéssel, bármely keresőmotor segítségével. A 96% további két szegmensből áll: ezek a Deep Web és a Dark Web, avagy mély és sötét web. Az internet azon részeinek, amelyek szándékosan rejtve maradnak, legfontosabb kritériuma, hogy hagyományos eszközökkel nem lehet elérni őket, és valahogy a tudományos kutatások célkeresztjébe sem kerülnek túl gyakran. Az 90-es évek elején az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy TOR (The Onion Router) nevű böngészőt, aminek elsődleges funkciója az volt, hogy elrejtsen internetes lábnyomokat: védelmezze az USA kormányzati kommunikációját, hiszen teljesen privát és biztonságos keresést tett lehetővé. A névválasztás nem véletlen: az onion, mint hagyma azért találó megnevezés, mert minden router, amin az adat átáramlik, lebont róla egy titkosítási réteget, éppen úgy, ahogy a hagymát hámozzuk. 2004-ben azonban ez a program elérhetővé vált mindenki számára, és sokan kihasználták a névtelenségben rejlő potenciált. A kereső jelenleg nonprofit szervezetként népszerűsíti az adatvédelmet. Bárki letöltheti, sőt fejlesztheti is. Az embereknek arra kell, hogy elérjék vele a Deep Webet, az internet mélyebb bugyraiba való belépéshez ugyanis a TOR kínálja a legbiztonságosabb protokollt. A hasonló célért hasznosított I2P (Invisible Internet Project) és a Freenet programokon csekélyebb a forgalom. A Deep Web kb. 400-500-szor nagyobb lehet a Surface Webnél, az emberek kb. 40 százaléka használja a mindennapokban. Ez nem is csoda, hiszen ez a része az internetnek temérdek mennyiségű információ tárháza. Vannak itt adathálózatok, pénzügyi infók, orvosi jelentések, kormányzati weblapok, netbankok stb. Az emberek főként azért használják adattárolásra és információátadásra ezt a teret, mert titkos. Míg hazánkban teljesen természetes a szólásszabadság, a kevésbé demokratikus államokban (lásd: Kína) erőteljes cenzúra működik az interneten is (a kínaiak Chinese Great Firewallként említik). Az anonimitás viszont bátorítja, ösztönzi az embert, hogy akaratának megfelelően cselekedjen, még akkor is, ha épp törvényellenes tettre készül. De nem csupán magánszemélyek, szervezetek, cégek, alapítványok is kihasználják a titkosított zónát. Több ismert folyóirat (New Yorker, Guardian, Washington Post) is üzemeltet rejtett szolgáltatást, ahol az újságírók és állampolgárok egyaránt kiszivárogtatnak információkat. Érdekesség, hogy a Facebook is működtet rejtett oldalt, hogy teljes anonimitást biztosíthasson az erre vágyóknak. A Deep Web legalját Dark Webnek, azaz sötét webnek nevezzük, ami a 96%-ból kb. 6 százalékot tesz ki. Az internetnek ez a legeldugottabb része a laikus számára csaknem észlelhetetlen. A Kaliforniai Egyetemen készült elemzés szerint megközelítőleg 7,5 petabyte-ot (1 petabyte = 1000 terabyte) foglalnak el az olyan oldalak, amelyek titkos IP (Internet Protocol)-címen futnak, ezért többnyire lehetetlen kideríteni, hogy honnan és ki működteti őket. Mivel ennyire bizalmasak, van itt kábítószer- és fegyverkereskedelem, pornográfia, bérgyilkosok, kiberbűnözés stb.
Tények-fények
Jamie Bartlett brit újságíró Ted-előadáson mesélt a tapasztalatairól, amiket egy kutatás alatt szerzett a dark neten, az anonimok lakta, cenzúramentes világban, az internet legizgalmasabb részében. Elmondása szerint azért olyan különleges hely ez, mert itt a társadalom peremén élők, a törvényen kívüliek a nagykutyák: ők a legkreatívabbak, mert erre kényszerülnek. Amiért hatásos: az embereknek hihetetlen ismerős, vevőközpontú oldal, nincsenek reklámok, felugró képek, de van nagy felbontású kép a termékekről, termékleírás, ár, sőt az áru jelentésének lehetősége is adott. Aztán maradt a rendelés, a bitcoinnal történő ellenszolgáltatás és pár napon belül a kiszállítás, ami a legtöbb esetben meg is történik.
Illegális-e mindez?
A Deep és Dark Web elérése önmagában nem bűncselekmény. A TOR használata sem tiltott, ha legális tevékenységekhez használják, például számos aktivista, jogvédő szervezet és újságíró is igénybe veszi kutatás, biztonságos adattárolás céljából, mert kreatív, biztonságos és nehezen cenzúrázható tér. Ha a sötét webet drogok, lőfegyverek vásárlására, esetleg bérgyilkosok szerződtetésére használja valaki, az illegális. A kulcs itt a józan ésszel való gondolkodás: ha valami törvénytelen az internet sötét részén kívül, akkor az törvénytelen a digitális alvilágban is.
Büntetik-e az illegális tevékenységeketa Dark Weben?
Az adásvételnek nem volt mindig boldog kimenetele az internet sötétjében, az FBI többéves nyomozás után, 2013-ban lekapcsolta a Silk Road (Selyemút) nevű első illegális online piacteret, ahol a felhasználók némi bitcoinért cserébe a legkeményebb kábítószereket szerezhették be. Az oldal alapítóját, a Dread Pirate Roberts (DPR) néven ismert Ross Ulbrichtet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a szinte 1,2 milliárdos forgalom lebonyolításáért, és a 79,8 millió dolláros jutalékáért, amit 2011 és 2013 között zsebelt be. Ma egy bizonyos Change.org petíció folyik Ross szabadon bocsátásáért, édesanyja szerint: „(…) ő nem technológiai bűnöző volt, csak nagyon érdekelte a bitcoin (…), egy eszköznek tekintette azt, ami monetáris szabadságot ad az emberiségnek.” És igaz, ami igaz, nem egy ember lett gazdaggá a bitcoin által, mondhatnánk, Ross segítségével, lásd: a bitcoin-milliárdos Tim Drapert. Természetesen az is büntetést von maga után, ha egy felhasználó illegális tartalmat, szolgáltatást jelenít meg a Dark Weben, viszont az adatok titkosítása miatt túlnyomórészt elérhetetlen, felismerhetetlen az illető, aki ezt meglépi. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a hatóságok teljesen lemondtak ennek a szegmensnek a felszámolásával, és sajnos némi igazság van is benne. Hiszen a Dark Web olyannyira gyorsan, hatékonyan működik és fejlődik, akárcsak az ellene folytatott harc, így sokan az életüket is feltehetnék arra, hogy megszüntetik az internetes alvilágot, de törekvésük nagy valószínűséggel kudarcba fulladna.
A Spycloud nemrégiben kiadott egy tanulmányt, a kutatási anyagban az áll, hogy napjainkban a legtöbb visszaélés azoktól a kívülről teljesen átlagosnak tűnő, ám igazából hamis vállalkozásokból származik, amelyek vásárlásnak feltüntetett tranzakciókkal csalnak el hatalmas összegeket a felhasználóktól. A feketepiacok jönnek-mennek, eltűnnek, előbukkannak, ezért szinte lehetetlen egységes képet alkotni arról, hogy éppen melyik aktív. Mivel ezeket a feketepiacokat épp az emberi kíváncsiság, a fogyasztói igények, vagyis maga az ember táplálja, egyre inkább virágzanak, semmint a csőd felé tekintenének. A hatóságok természetesen nem adják fel a harcot, de pontosan tudják: ezt sem most, sem később teljesen nem lehet leállítani, megszüntetni. Az egyetlen fogódzó, hogy a Dark Web oldalait is emberek irányítják, márpedig az ember előbb-utóbb hibázik. És ha egy kiberbűnöző téved, akkor digitális bizonyítékot hagy maga után, és összekapcsolhatóvá válik az általa létrehozott oldalakkal, kétkezi munkájának gyümölcsével. Ted-előadásában Jamie Bartlett is úgy vélekedik, hogy lassan a mindennapjaink részévé válik az internet sötét oldala, és nem azért, mert mindannyian egyre inkább hajlamosakká válnánk az illegális cselekedetekre, hanem amiatt, mert minél többet használjuk az internetet, annál inkább szükségét érezzük a magánéletünk, személyes adataink védelmének. Napjainkban már a Facebooknak is van oldala a Dark Weben, zenészek osztanak meg ott albumokat, így a Dark Web lassan megszűnik a dílerek és besúgók búvóhelyének lenni.
