Szombat van. Gyönyörűen süt kint a nap. Kényszert érez rá az ember, hogy kimenjen a szabadba. De pont ma „maradj ágyban és olvass” nemzetközi világnap van. Ki vagyok én, hogy ennek ellentmondjak? Hosszú ébredezés, két adag kotyogós kávé, egy kis mosogatás után tehát felcsaptam a laptopom. Megnyitottam az idei kedvenc mappámat, ami már október óta „porosodik”. Kitaláltátok már a mappa nevét? Segítek: egy szó, összetett szó, három tagból áll. Na? Hát persze: rém-ÁLOM-vizsga. Lehetne Szakdolgozat, Államvizsga, vagy bármi hivatalos. De én szeretek mindent a nevén szólítani. Miért szépíteném, ha ez írja le a legjobban? Hónapokkal ezelőtt megbeszéltem magammal, hogy nem fogok ráizgulni. Majd megnyitom, amikor úgy érzem, szükséges. Sokszor szembejött velem, rámosolyogtam, kikerültem. Pontosan mellette vannak a Filmek, a Sims4, a Csakúgyírni mappák. Mindig ezeket választottam. Gondoltam, úgyis küld az univerzum valami jelet, amiből majd tudni fogom, hozzá kell látnom a vizsgához. Aztán ma, a szokásos reggeli Facebook-görgetés elhozta a jelet. Minden ismerősöm a világnapról posztolt: maradj ágyban és olvass. Első gondolatom természetesen a polcokon sorakozó regényekhez, verseskötetekhez vezetett. El kellett telnie néhány percnek, amíg eszembe jutott, hogy rengeteg tanulmány, újságcikk, könyv vár engem abban a bizonyos mappában. Úgyhogy most behúzom a sötétítőt, keresek YouTube-on egy videót, amelyben órákig eső-hang megy, és bekuckózom az ágyamba. Olvasok, jegyzetelek, kicsit sírok, de eleget teszek a világnap követelményeinek. Még mindig kacsingatnak a kedvenc regényeim. Az ezüst színű sötétítőn átszűrődnek valamelyest a nap sugarai, amelyek csalogatnak a Szamos-partra. De – ahogy a testvérem mondaná – hero vagyok, megcsinálom! Jelre vártam, megkaptam, indulhat az utolsó féléves banzáj!
Amikor megláttam a Magyar Jeti Zrt. feliratot, tudtam, hogy jó helyen vagyunk. Budapest II. kerületében, a Bem mozi mellett álltunk egy bérház bejáratánál, hogy megnézhessük a 444 szerkesztőségét, a balliberális oldal legnépszerűbb szócsövét. Gyorsan be is engedtek, és szembe- találtuk magunkat Uj Péterrel, a 444 alapító főszerkesztőjével. Majd’ ötvenéves, de még mindig nem nőtte ki a lázadozást.
A tárgyaló felé vettük az irányt a nagyobbacska lakásból átalakított irodában, bent hatalmas pörgés. Uj Péter azzal kezdte, hogy nem szeretne előadást tartani, inkább kérdezzünk – mindezt egy levegővel fél órán keresztül. Közben humorizált, leginkább a maga és a 444 kárára. Szóba került az ellenzéki újságírás nehéz helyzete és az összeesküvéselméletek is, amelyek lépten-nyomon előkerülnek a 444 kapcsán. Azt is megmutatta, hol tartják a New York–Tel Aviv-tengelyt: icipici raktárban más, beazonosíthatatlan tárgyak között. A nagyjából kétórás ottlétünk alatt rengeteg szakmai titokba avattak be, az is kiderült, hogy a 444-es újságírók közül többet a tumblr-ön fedeztek fel, és a kevés íráskészséggel rendelkezőkből is lehet nagyszerű hírszerkesztő. A jövőt illetően sok jóra nem számítanak, de nem úgy néz ki a szerkesztőség vagy az újságírók, mint akik hagynák magukat egykönnyen leverni.
Nagy Andrea
Borkóstoló a Metun
A budapesti tanulmányutunk során elmentünk a város egyik legrangosabb magánegyetemére is, a Metropolitánra, ahol egy borkóstoló keretén belül az egyetem tanárai és volt rektora bemutatta nekünk az intézményt. Eleinte kínos csendben hallgattuk, amint tanáraink és a magánegyetem oktatói próbálják esetlenül csökkenteni a kezdeti feszengő hangulatot, majd jött a felszabadulás pillanata az első bor megnyitását követően. Az első korty fehér rizling után már a kérdésekre is jöttek a gyors válaszok, az egyetem tanárait leginkább az érdekelte, hogy mennyire tudjuk otthon elképzelni a jövőnket, illetve milyen terveink vannak az egyetem elvégzése után. Itt a harmadéves hallgatók válaszoltak leginkább, mivel számukra leginkább releváns ez a kérdés.
A harmadik/negyedik pohár félszáraz után már mentek a poénok is, a „Szerintetek milyen illata van ennek a bornak?” mire jött a „Harmadnapos pizza.” válasz. A rektor úr a legnagyobb Don személyében bőségesen újratöltötte a poharát, viszont ezzel nem volt egyedül. Bőven akadt jelentkező, aki repetát kért a chardonnay-ből vagy a sauvignon blancból. Kedvencem, a fehér leányka ezúttal sem hagyott cserben, így mindenkinek megvolt az alapozás, amit az est hátralévő részében vagy megbánt, vagy nem. Pohártörések, nevetések, és ez még csak az este kezdete volt…
Kincses Kriszta
WMN, nem csak nőknek
Csajos, friss, fiatalos, kellemes és hangulatos. Szerdán a WMN magazin szerkesztőségébe látogattunk el, épp fotózkodás közben kaptuk el vendéglátóinkat. Kérdezzetek! – mondta D. Tóth Kriszta főszerkesztő és helyettese, Fiala Borcsa, mi pedig legalább másfél órán keresztül kérdezősködtünk.
Miután kis időre kilépett a média világából, egyszer csak úgy érezte, hiányzik neki az egész, ezért döntött úgy, hogy alapít egy magazint, amelynek köszönhetően mégis teljes lehet az élete – mesélte D. Tóth Kriszta. Ebben mi sem kételkedtünk, hiszen szemmel látható, hogy ők egy kis családként működnek ott, akiket az étel köt össze, többször szóba is került, hogy aki enni szeret, annak ott a helye. Azt is megtudtuk, hogy a szerkesztőség gyakornokokat is fogad nyáron, így akár nekünk, tanoncoknak is lehetőségünk nyílhat egy kis ideig családjuk tagjának lenni. Bátorítottak is, hogy írjunk, írjunk és írjunk, hiszen a munkáink jellemzik személyiségünket.
Az online felületen megjelent cikkeik mellett (ki gondolta volna!) foglalkoznak főzéssel is, saját YouTube-csatornájukon fut Az élet sava Borcsa című gasztrovlog, ahol Fiala Borcsa indítja be ízlelőbimbóinkat sztárok segítségével. Mindezek mellett pedig D. Tóth Kriszta külön szórakoztat az Elviszlek magammal című vlogjával, ahol szintén sztárokkal beszélget egy kocsiút során. Tehát szórakozásból, sokszínűségből náluk nincs hiány, és még éhes sem marad az ember. A név pedig senkit ne tévesszen meg, igyekeznek nem csak a nőkhöz szólni.
Pilbáth Kincső
Itthon mégis jobb
Budapest… Ilyen gondolatok kavarognak az ember fejében e szó hallatán: szép látnivalók, sok-sok ember, csodálatos város, na meg persze sok szórakozóhely. Újságíró csoportunk abban a szerencsében részesült, hogy Pesten tölthetett két hetet. Mindennap program, de milyen egy tanulmányi kirándulás bulik és szórakozás nélkül?
Második esténken buzgón indultunk el bentlakásunkból, csapatosan zajongtunk a buszon, nevettünk, az emberek néztek is minket, megvető pillantásokat vetettek ránk, gondolván: mit képzelnek ezek a fiatalok, hogy ilyen jól érzik magukat? A 40 perces út egy borkostolóra vezetett, amit Szabó Zsolt tanár úr tartott. Finomabbnál finomabb borokat kóstolhattunk meg, találgattunk, milyen illatra hasonlítanak, volt ott minden: banán, pince, virág, de egyszer se találtuk el a helyes megfejtéseket. A harmadik borocska után igencsak nagy kedv kerítette hatalmába a csoportot, nevetés hallatszott ki a teremből.
A kóstoló után közösen indultunk el egy szórakozóhelyre, mindenki piros arccal hangoskodott. Felejthetetlen este marad mindenki számára, hisz nemcsak, hogy jól éreztük magunkat, de csodálatos hangulat kerített hatalmába mindenkit, ami megerősítette kis közösségünk barátságát.
Másnap nehezen indult a reggel, csapatunknak nem volt épp kellemes az ébredés. A jó este fényében minden második nap bulizni mentünk. Sok helyen megfordultunk, táncoltunk, ismerkedtünk, minden éjszakát kellőképpen kihasználtunk. Ha nevet kéne említsek a sok hely közül, akkor az 57-est mondanám, olcsó, barátságos emberekkel, első osztályú kocsma. Utunk mindig oda vezetett, ahonnan általában egy nagy buliba torkollott, mindig máshol kötöttünk ki a végén, mindent ki akartunk próbálni.
A két hét hamar eltelt, mindenki szép emlékekkel gazdagodva készülődött haza, de milyen kirándulás az, ahol nincs egy zárónap? Indulás előtt még utoljára útnak indultunk, viszont itt már nem a pörgős tánc, a jó kocsma volt a lényeg (na jó, az is), hanem legfőképp az, hogy mindenki együtt lehetett. Szinte már olyan lett közösségünk, mint egy kis család, ez a kirándulás segített abban, hogy jobban megismerjük egymást.
Akármilyen kellemes város ez a Budapest, nem cserélném el vele Kolozsvárt. Jól telt az a 14 nap, mégis jó érzés volt végre hazaérni és Kolozsvár utcáit járni… Az esett a legjobban, hogy nem kellett 50 percet buszozzak hazáig… Milyen jó is itt.
Az utóbbi időben megszaporodtak a koncertesemények Kolozsváron, azonban az egyik frissen indult csapat sokadik hibáját véti, harmadik buliját volt kénytelen lemondani. Végül nem jött el ByeAlex, Curtis és a BSW, Dorina és Lil G x Nemazalány sem. Hozzáállásuk két előadónál olyannyira kicsapta a biztosítékot, hogy saját közösségimédia-felületeiken írtak arról, hogy a koncert elmarad, és másnak sem javasolják az együttműködést a Fire Events-szel.
Kezdjük ott, hogy mi az a Tinder. Randiapp, még inkább alkalmi szexpartnerkeresőnek találták ki. Bizonyos beállítások (nem, kor, távolság stb.) alapján emberek képei jönnek veled szembe, ha tetszik az illető, jobbra, ha nem tetszik, balra húzod. Ha tetszetek egymásnak, akkor már írni is tudtok, onnan tovább rajtatok múlik minden.
A profilodhoz meg kell adnod bizonyos dolgokat, adatokat – többnyire a sajátjaidat. Kellenek fotók, név, életkor. Opcionálisan megadható még a munkahelyed, hogy hol tanultál, 500 karakterben elmondhatod, ki vagy. Ezenkívül hozzákapcsolhatod az Instagramodat és a spotify-odat, utóbbiról saját himnuszt is beállíthatsz. Ezután indulhat is a „swipe”.
Hogy a valóságban is olyan személytelen, állatias szexet keresnének a tinderezők, nem hinném. Legalábbis nagyon ritkán sikerül belefutni a
nálam vagy nálad?
-okba.Erre természetesen megvannak a magam kis szűrői. Eddig mindenfélét láttam Tinderen. Pár keres valakit édeshármashoz; leszbikus pár keres fiút édeshármashoz; fiatal lány sugar daddy-t; fiú, aki lánynak szeret öltözni, nyitott gondolkodású barátokat stb. Természetesen ezek a ritkábbak, a legtöbben barátkoznak, kapcsolatot keresnek, de még inkább unatkoznak, vagy csak kíváncsiak, hogy mi folyik az internet sötét bugyraiban. Szóval, előítélet letudva, beszéljünk egy kicsit a pozitívumairól.
A Tinder biztonságos.
Azzal beszélsz, akivel akarsz, azt mondasz, amit akarsz, valós következmények nélkül. Bármit írsz/írtak, ha eleged lett, mindenféle magyarázkodás nélkül nyomtalanul felszívódhatsz, szétválhatsz a párodtól, letörölheted a Tindert. De addig szabad vagy.
Jó kísérletezést kívánok!
Az ismerkedéstől sokakat a kudarctól való félelem tart vissza. A Tinder erre azt találta ki, hogy soha nem tudod meg, ha valaki téged nem húz jobbra. Ugyanis ha valakit te jobbra húzol, eltűnik, csak akkor kerül újra elő, ha ő is jobbra húzott. Keresési lehetőség pedig nincs, így nem tudhatod, hogy valaki balra húzott-e, vagy esetleg nem vagy benne a keresési távolságában, nem aktív Tinderen, csak van neki és porosodik, vagy soha nem is dobott fel neki az a csúúúúnya alkalmazás.
A fent említett preferenciákon kívül a Tinder nem szűr. Olyan személyekkel kerülhetsz kapcsolatba, akikkel a való életben nem találkozol, mert más helyekre jártok, máskor vagytok ébren, különböző dolgokkal foglalkoztok, más nyelvet beszéltek.
Tágítja a látóteret.
Beszélgettem már a norvég oktatási rendszerről, a japán fiatalok szexualitásáról, könyvekről, filmekről, zenéről, depresszióról, de eddig a legjobb, amit Tinderen írt valaki, hogy a hódokat Romániában halaknak nyilvánították, hogy böjt alatt is lehessen őket fogyasztani. A kijelentés igazságtartalmáról nem vagyok meggyőződve, és felvet még néhány kérdést, amit most inkább hanyagolnék. Ó, és ezt egy román fiú mondta, képzeljétek az arcomat, amikor kigugliztam, hogy mit is jelent a castor magyarul.
Ha már itt tartunk, erdélyi magyar egyetemistaként a többség még itt Kolozsváron is a saját társaságaiban, a románoktól elszigetelődve létezik. Egy helyes fiúnál, csinos lánynál jobb motivációt nem ismerek a nyelvtanulásra. Ráadásul, ha valamit nem értettél, van időd Google-fordítózni vagy megkérdezni valakit. Emellett saját mondatokat raksz össze, amivel szintén gyakorolhatsz. És nem csak a románt. Viszonylag gyakran érkeznek jóképű külföldiek turistáskodni, akik szívesen veszik egy helyi „guide” segítségét. Ugyanígy, ha úgy döntesz, hogy elutazol, akár barátokkal, akár megtalálni önmagad/függetlenedni egyedül, te is találhatsz helyi kísérőket, akik körbevezetnek a városban, megmutatják, azt is, amiről az útikönyvek nem írnak, figyelmeztetnek, hogy melyik a tuti lehúzós hely, és melyik a korrekt áras. Akár szállást és fuvart is segítenek keresni.
Bár elsőre felszínesnek tűnik ez a fajta ismerkedés, ha úgy állsz hozzá, pont az ellentétét is kihozhatod a dologból. Első körben egy kép alapján hozol döntést, de utána beszélgettek. Ha akartok, egész sokáig mellőzhetitek a másik külsejét, megismerhetitek a másik személyiségét. Ismerkedni, beszélgetni anélkül, hogy ki kelljen menned a házból. Rátesz egy lapáttal, hogy nem kell azonnal válaszolnod, átgondolhatod kétszer, mielőtt leírod, amit szeretnél – ez az introvertáltak álma.
És természetesen buli az egész.
Nem emlékszem, hányszor nyerítettünk a barátaimmal, amikor az új matchem egy szamár lett vagy akár Mihai Eminescu. Mikor Rick-kel, a Rick & Morty-ból egymást kölcsönösen jobbra húztuk, és az egyik barátom ráírt, hogy „légy a Morty-m”, utána szétváltunk. Rövid románc volt. Vagy hányszor kuncogtunk reménykedve, amikor egy régi kiszemeltünkről kiderült, hogy ő is jobbra húzott.
A Tinder is csak olyan, ahogyan használod. Természetesen, ha valami konkrétabbat szeretnél, érdemes körülnézni más, hasonló alkalmazások között is. Ha alkalmi párt keresel, ott a Tapsat, de melegeknek a Grindr, ha barátkozni szeretnél, akkor a Badoo, és még rengeteg más lehetőség is.
A két, nemrégiben indult magyar fesztivál idén szinte ugyanabban az időpontban lesz. De választani kell az Untold és a Méra között is – bár ezek célközönségében nincs akkora átfedés. És két magyarországi „zenekarok kedvenc fesztiválja” is ugyanakkor lesz. De ezeken kívül is akadnak érdekességek. Alább különböző fesztiválok felhozatalára és áraira vetünk egy pillantást.
